Join Photoblog!
pixel
« 
pixel
«  
  »
pixel
S M T W T F S
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31
 »
pixel

"BEHELD / POTYAUTASOK" - an installation by Graeme Miller

2008.03.02
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Graeme Miller: BEHELD
pixel
Kameruni menekült zuhan egy németországi erdöbe a repülögép futómüvéböl, ahol potyautasként rejtözött el. Az Európai Unió milliók számára az álmok világa, ahová végzetes kockázatok árán is elindulnak. De mi, itt élök belegondolunk-e a migráció áldozatainak statisztikái mögött rejlö emberi tragédiákba? Graeme Miller ezt tette, amikor felkereste azokat a helyszineket, ahol emigránsok teste ért földet, új jelentést adva a talpalatnyi területnek.

BEHELD / POTYAUTASOK

Graeme Miller /London/ installációja az Óbudai Társaskör Galériában.

Budapest, III., kiskorona utca 7.

Kurátor: Csizmadia Alexa

Megtekinthetö február 20-tól március 9-ig, hétfö kivételével naponta 14 és 18 óra között.



The body of an emigrant from Cameroon lands in a German forest. Distant geographical places are wedded in a sudden falling moment. The European Union represents the land of dreams for millions, and many of those are to take risky journeys. as the inhabitants of Fortress Europe, do we even think about the personal tragedies behind the casualty statistics of emigration? Graeme Miller certainly did while he has visited places around the world where migrants have fallen from aircraft - stowaways who have hidden in the wheel bays of commercial airlines. As the planes approach airports and lower their wheels, so their bodies fall to the ground, charging a particular piece of ground with significance.

BEHELD

an istallation by Graeme Miller /London/

Óbudai Társaskör Gallery Budapest, III., kiskorona utca 7.

19th of February - 9th of March

opening hours: Tuesday to Sunday 14 - 18 pm

Curator: Alexa Csizmadia



Graeme Miller

BEHELD


Tiz tálban tíz égbolt ragyog fel. A fotók olyan helyszíneken készültek az égröl, ahol potyautasok hullottak ki repülögépekböl. A legutóbbi utam akárcsak az összes többi, rengeteg információ utáni szaladgálással telt és sok földön-fekvéssel miközben az eget kémleltem. Németországban vagyok a Fekete erdö Svájchoz közeli részén. Friss tavasz van, a rét és a bükkös energiát árasztanak ebben az évszakban, a pogány-katolikus évkört betetözö évszakban. Az emberi kultúra és a Föld egymást formálták ezen a helyen, amely fölött nyitott az ég.
A határon túli Zürich-hez közelítve légifolyosók keresztezik egymást fölöttem. Csúcsidöben kétpercenként követik egymást a gépek, a madaraknak csak nénány percnyi ciripelésre marad idejük mielött a következö gép beledörrent az idillbe. A horizont elválasztja az eget a földtöl, de itt az ég a népesebb, több pénzt költenek odafent mint itt lent.
A gépek ma is ott szállnak el azok felett a helyszínek felett, ahol a futómüvek kiengedése közben az oda elrejtözött potyautasok teste kihullott. Gépek szállnak el a felett a hely felett is, ahol a 14 éves Solomon Fusi zuhant ki. A közelben temették el, a gránitsírra virágokat és örökmécsest helyeztek. Gyanítom ö az egyetlen élö vagy holt kameruni ezen a környéken. Halálában megmaradt itt, ahová élve érkezve elveszettnek érezte volna magát.
A férfi, aki egy Párizs környéki hobbi-kertre zuhant jeltelen sírban nyugszik a város temetöjében. Egy másik közeli városban földet ért és ott eltemetett férfi sírján ez áll franciául: Ismeretlen utazó, aki az ígéret földjét kereste. Nyugodjék békében. A földi maradványok sorsa más és más: névvel vagy névtelenül, eltemetve vagy hazaszállítva, vagy a bürökrácia útvesztöiben elkallódva még mindíg a halottasházban Sokukról nem is tudok. Az elötörténetük is többnyire ismeretlen, csak a földetérés narratívája füzi öket közös szálra. Egy létfenntartásért küzdö földmüves történetét egy hirtelen zuhanás kapcsolja a kerti bútorokat vásálókéhoz egy Richmondi barkácsáruház parkolójában. Az ismeretlen narratívák váratlanul érkeznek az égböl és nyomot hagynak.
Lauchringenben Solomon sírkövén Afrika térképe, rajta Kamerun látható, s ez a helyek felcserélhetöségét fejezi ki. Minden utazás végeredményben helycsere - függetlenül attól, hogy milyen globális társadalmi és gazdasági gyökerekböl ered, és milyen kétségbeesett elhatározás és kockázat áll mögötte; akár túléli az utazó New York külvárosának forgatagában vagy egy francia falu határában, akár nem.
Itt Lauchringenben a svájci határ jelentösége már 65 éve megszünt. A határok kelet felé vándoroltak, a jólét zónáját veszik körül, kerítések és aknák övezik öket. A BEHELD nem emléket kíván állítani azoknak az emigránsoknak akik a senki földjén vesztették életüket, tengerekben, konténerekben vagy kamionok alatt, még csak azoknak sem akiket repülök futómüvében találnak meg. A BEHELD gyászmunka, nem a gyászról szól, hanem egyfajta emberi geográfiáról. A horizont határokat jelenít meg, melyek népcsoportokat, kulturákat és embereket választanak el; élöket és holtakat. Mindazok akik átzuhantak ezen a horizonton, akik a közös légtérböl a bonyolult valahová tartozások és tulajdonjogok földjére zuhantak, a határ egyik oldalához sem tartoznak; fennakadtak a köztes térben.

Graeme Miller
Lauchringen, Németország, 2006 május



Graeme Miller

BEHELD


Ten bowls contain images of the sky recorded at sites where stowaways have fallen from aircraft. The last of my trips, like the first, involves traipsed-earth in search of information, lain-on ground in search of sky. This is the Black Forest, Germany, near the Swiss border. It is vivid spring and beech forest and green meadows have unbounded energy at a season which crowns the Pagan-Catholic yer. Here land and human culture have shaped each other.
But the lid is open. This is the junction of flight paths to Zürich over the border. At peak hours the planes roll overhead every 2 minutes and the birds only get a few seconds of audible tweeting before the next jet cannons in. The horizon line still separates the elements of earth and air, but here the air is busier – more populated than the land. There’s more shopping going on up there that down here in the woods.
Planes still over-fly nearly all the sites where landing gear was once lowered and hidden passengers ejected and still pass over the site where 14 year old Solomon Fusi fell. He is buried nearby with local earth and granite set with flowers and a perpetual candle, the only Cameroonian, I suspect, alive or dead in the area. He is held in death where alive he would have felt quite lost.
The man who fell into an allotment garden in a Paris suburb is buried in an unmarked, unvisited grave in the town cemetery. The man who fell into a garden in a neighbouring town has marked on his tombstone, Voyageur Inconnu, Tu as cherché une terre promise. Maintenant reposé en Paix. Acknowledged, unacknowledged, held and not, some bodies have been repatriated, others lost in bureaucracy, one remaining in the morgue. The fate of the remains varies. Some I don’t know. The story of how they got there is often hidden too, but the joining thread is the landing of one narative into another. The story of a subsistance farmer and the stories of those who buy garden furniture are wedded in a sudden falling moment in a Homebase car park in Richmond. Even the unreadable narratives arrived suddenly and from above and so make their mark.
In Lauchringen, Solomon’s headstone bears a map of Africa that picks up Cameroon’s location. It expresses a trade of places. Each journey, no matter how global its social and political roots spread, or how strong the desperation and adventure behind it ends in this exchange of place_ whether the traveller survives to bottom-rung in the hustle of New York or the margins of a white French village, or if they die.
Here thr Swiss border has lost its significance of 65 years ago. The borders have migrated east and defend lines of wealth. They are still mined and fenced. BEHELD does not mark the migrant lives lost in no-man’s land, nor at sea, in containers or under lorries, nor even the many souls found in undercarriges at airports. BEHELD is not exatly a work of mourning, a Trauerarbeit, but more one of geography. The horizon is the border that mediates other frontiers – separating races, cultures, individuals, the living from the dead. Those who fell through it fell from common sky into land of complicated memberships and privacies, hedged on all sides but one.

Graeme Miller
Luchringen, Germany, May 2006.






Óbudai Társaskör Galéria


Artsadmin


Csizmadia Alexa




1 Comment
Pimpi Döbbenetes az ötlet!
Jó!
Pimpi · 2008-03-14: 04:41
You must be logged in to comment!
Views: 660
Category: exhibitions - arts
pixel
Tagged: exhibition installation graememiller alexacsizmadia
« 
pixel
 »
pixel