MADE IN CHINA VOL. 1 | Sinkovics Ede
megnyitó |2009. március 18. 18:00
a kiállítást megnyitja |
Somhegyi Zoltán mûvészettörténész
a kiállítás bezárása |2009. április 10.
cím|1072 Budapest, Akácfa u. 20.
„Legutóbbi projektjeim egyike a Kínában szerzett/látott tapasztalataimat tükrözi. Többszöri ottlétem alatt sok fényképet készítettem a környezetemrõl, és a remake tematikával foglalkozva – a reneszánsz, valamint a barokk mûhelyek munkamódszerének a hatására – eme fényképek alapján megfestettem tíz képet egy helyi kínai festõvel, aki egyébként megrendelésre dolgozik.
Ha le kellene írnom a munkákat, akkor azt mondhatnám, egy kissé „rágógumis szocreál” hangulatot tükröznek. A képek mérete 113,4 x 84 cm-tõl 122x182 cm-ig terjed, anyaguk akril és vászon. Miután a képek elkészültek, a festõ elküldte õket, én pedig módosítottam rajtuk, rájuk festettem. Errõl természetesen még a munka elején felvilágosítottam a kínai festõt.
A globalizált világ majdhogynem minden termékét elõállító Kína ötletadó volt számomra ebben a projektben (miért ne állíthatnák õk elõ ezen túl az én képeimet is?!). Az elkészült anyag címe: Made in China. Érdekes tapasztalat számomra ez a munkamódszer, mert eddig mások munkáit dolgoztam fel. Most viszont a fotóim által mással megfestetett képekhez kellett hozzányúlni úgy, hogy tényleg a legkevesebbel hozzam ki belõlük a legtöbbet. Olykor arra is ügyelve, hogy megmaradjon a képek eredeti hangulata, milyensége – stílusa, ha mondhatok ilyet –, de ügyelve annak festõi kvalitására. Figyelemre méltó tapasztalat az is, hogy szembesülve más ember keze munk&aac ute;jával hogyan nyúlok hozzá, mit emelek ki belõle. Lehet, azáltal fedjük fel legbensõbb titkainkat, hogy nem mi végezzük el az összes teendõt egy mûalkotás körül, hanem csak a legszükségesebbet (igazolja ezt a mûvészettörténet számos példája); és talán a legigazabbat, mert a mû készülése folyamán olykor beleveszünk a részletekbe, az anyagkérdés-problémákba, vagy egyszerûen az idõ adta véges lehetõségekbe, és ez által sajnos képesek vagyunk önmagunkat ismételni.”
http://www.edesinkovics.hu
