ANTAL ISTVÁN ÉS GASNER JÁNOS HALÁLÁRA
2009 március 17-én elhunyt Antal István Juszuf filmművész, esztéta, író, és Gasner János zenész, zeneszerző. Mindketten megkerülhetetlen személyiségei voltak a hazai avantgárd/underground művészéletnek.
Halálból egy napra egy is elég, hát még kettő! Mert sok. Túl sok. Feldolgozhatatlan! Mert barátaink halálában a saját halálunkat is látjuk, mintha halálukkal egy-egy ág törne le a törzsünkről, s válna egyre nehezebbé, jóformán lehetetlenné a megélt múltról immár bármit is mondani, hiszen ki fogja azt megérteni, bár még megérteni talán, de átélni, átérezni már soha, mert az csak egyszer és csak velük adatott meg.
Antal István Juszuf volt a magyar underground egyfajta két lábon járó élő lexikonja, lelkiismereti ellenőre és minőségi fokmérője. Ő volt azon nagyon kevesek egyike, aki kritikusként is ki merte mondani a véleményét, sohasem alkudott meg, a tudása pedig olyan szintű lexikális állomány volt, amely önmagában is kitette volna a hazai és a nemzetközi underground és a XX. századi avantgárd sok-kötetes kiadványát, beleértve képzőművészetet, zenét, irodalmat, történelmet, és még hosszan sorolhatnánk mi mindent egyaránt.
Filmjei egyszerre voltak egyszerűek és radikálisak. Elég talán, ha Szec-matt című alkotását említem, amelynek szüzséje röviden a következő: két figura sakkozik, miközben mások elveszik tőlük a sakktábláról a figuráikat, összesöprik, kidobják, majd végül őket is elhúzzák és megszabadulnak tőlük. Sajnos, valahol ez a film a legtalálóbb önéletrajzi poézise, az, ahogyan tőle is, a meg nem alkuvótól elvettek minden lehetőséget itthon, s bár még New York-ban is rendeztek a filmjeiből nagyszabású retrospektív fesztivált a patinás Anthology Film Archives-ban, amelyet a világ egyik legnagyobb filmese, Jonas Mekas nyitott meg és patronált, itthon jóformán filmesnek, művésznek sem tartották, mert nem illett bele a pályáztatási rendszerbe, és sohasem akart, és nem volt hajlandó beleilleni abba. Helyette inkább hatalmasakat hahotázott a kisstílűek bugyutaságán és pökhendiségén.
Nehéz lesz nélküle!
Gasner János halála ugyanakkora és ugyanolyan váratlan veszteség, mint Juszufé. Nem kisebb személyiséggel állunk szemben az ő esetében, mint az Európa Kiadó egyik első gitárosával, majd a Sziámi oszlopos tagjával, Müller Péter remek alkotótársával, aki az első Sziámi felbomlása után annak második korszakában is alapvető fontossággal volt jelen. De egyik alappillére volt a későbbi, kiváló Új Nemnek is, de játszott a Bernáth(y) és Szkárosi vezette Konnektorban is, és még megszámlálhatatlanul sok formációban.
Gasner János különös figura volt. Engem leginkább Iggy Popra emlékeztetett, ahogyan farmernadrágban, fekete bőrkabátban megjelent közöttünk frissen mosott hajjal, cigivel a szájában. Mindig halkan beszélt, magyarázott, s mindig egyfajta éjszakai hangulatot árasztott. A nyolcadik kerületben volt sokáig a stúdiója, ott felvételezett, kevert, hallgatta a zenéket, mintha egy teljesen más világban élt volna, mint mások.
És abban is élt, ami akkor derült ki, amikor kézbe vette a gitárját és a húrok közé csapott. Beszélni tudott a gitárja, hol szólóként sikoltozva, énekelve, szárnyalva és magába zuhanva, hol meg az akkordjaiból sugárzó hatalmas erővel, mintha ereiben nem is vér, hanem a rock halhatatlan energiája, lüktetése, lázadása és örök fiatalsága csordogált volna.
Gasner János hirtelen halála is felfoghatatlan, megemészthetetlen, lesújtó.
De az is lehetséges, hogy halál igazából nincs, vagyis az, hogy nem is haltak meg, csak elsiettek együtt valami nagy és elképesztő jó buliba, amely ott fent már nagyban folyik. Ahol Jimi Hendrix, Ian Curtis, Sid Vicious és a többieknek most még éppen a beállása van folyamatban, hogy azután hamarosan együtt a legnagyobb közös koncertben oldódjanak fel egy örök szivárvány fényeiben, színeiben, égbe nyúló szárnyán.
Álljon itt emlékükre minden idők legnagyobb underground mentorának, Charles Bukowskinak egyik legutolsó verse:
folyók
a pokol folyói az enyémek, nem a tiéid,
az enyémek, míg folynak forrón, koszosan
és végtelenül,
ők az enyémek, csak az enyémek,
s különösek
nekem,
és senki másnak nem,
az enyémek,
ahogy visznek,
éjjel és nappal,
heteken át,
hónapokon át,
éveken át,
az enyémek,
hallod-e?
már nem igyekszem kiúszni,
sodródom a folyókkal,
beszélek a folyókkal,
olyasmit mondok nekik,
hogy:
„ismerlek titeket.
már régóta
együtt vagyunk.
semmi mást
nem várok.”
rohanunk a halál felé
és leszarjuk
a halált,
ez a mi játékunk,
és csak a miénk.
a pokol folyói az enyémek,
az enyémek,
a pokol folyói
amelyek folynak,
sodródnak
velem,
az én poklom csakis
az enyém lehet,
ahogy az enyém most, és
talán
mindörökké,
ámen
drMáriás
Juszuf-GAS-drMáriás
Gasner Jánosnak megállt a szíve
Kedd reggel holtan találták Gasner János gitáros zeneszerzőt, megállt a szíve - tudatta Bárdos Deák Ágnes. Gasner János a magyar underground meghatározó alakja volt, az Európa Kiadó és a Sziámi zenekar zeneszerző gitárosaként dolgozott évekig. Halála előtt nem sokkal fejezte be a Bada Dada életműfilmet.
A Tibet társaság megmozdulásainak motorja volt, és képzőművészként is hatalmas életműve maradt hátra (plakátok, lemezborítók). A VOLT kulturális magazin indulásakor William S. Borroughs szövegeket fordított. Az utolsó projekt, amiben szerepelt, a Paddy at the Gas Station volt, ez a formáció hétfőn, a halála előtti estén a Gödörben lépett fel.
Az Európa Kiadó másik gitárosa, Dénes József (Dönci) tavaly júliusban hunyt el.
Gasner Janos
GAS 2009. március 17. 20:53
Élők, szedjétek össze magatokat, míg éltek! Meghalt egy jó barát, egy nagyszerű zenész, egy szerető apa, s odaadó társa gyermekei anyjának.
Gasner János halott. 54 évesen távozott az anyagi világból, de a szívünkben, emlékeinkben olyan elevenen él, hogy fölfoghatatlan a visszavonhatatlan tény: ma reggel megállt a szíve, és nem ébredt fel többé!
Az Európa Kiadó és a Sziámi zenekar zeneszerző gitárosaként dolgozott évekig, egy rövid, de jelentős időt a Sziámi-Sziámi zenekar létrehozásakor is együtt tölthettünk vele, s az óta is számos dallal szerzett a szívnek és a léleknek örömet. A Bardo legújabb felvételei közt egy gyönyörű szerzemény maradt a közönségre s zenész társaira, ránk, akik továbbra is játsszuk a dalait.
Akik közelről ismerték, jól tudják, hogy szívén viselte az elesettek sorsát, a Tibet társaság megmozdulásainak motorja volt, képzőművészként hatalmas életműve maradt hátra plakátok, lemezborítók formájában, s halála előtt nem sokkal befejezte a BADA DADA életmű-filmet.
Íróként is dolgozott: a VOLT kulturális magazin indulásakor William S. Borroughs szövegeket fordított….
A Gödör Klub zenész - és civiltársadalmának aktivistája volt gondolkodóként és cselekvő emberként egyaránt.
Amíg élünk és gyermekei, gyermekeink élnek, amíg élnek az underground zene –és művészet szerelmesei – emléke élni fog.
Hallgassátok a dalait! Amíg hallgatjátok, köztünk lesz!
Bárdos Deák Ági
Gödör Klub
GAS - Ági
