Join Photoblog!
pixel
« 
pixel
«  
  »
pixel
S M T W T F S
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31
 »
pixel

RAOI in VAM opening 2

2009.05.29
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
RAOI in VAM opening 2

Szerbiában május 16-án rendezték meg a múzeumok éjszakáját, és ennek alkalmával meghívtak, tartsak előadást a küldeményművészetről, közkeletű nevén
a mail art-ról. Ismeretes, a mail art-ot nevezik még kapcsolatművészetnek is, mert legalább akkora súllyal van benne jelen a kommunikáció, a közeledés iránti igény, mint a művészeti szándék.
A küldeményművészeti világhálóban a hasonló affinitású emberek rendre megtalálták egymást. Hallgatóságomnak elmondtam, kiterjedt levelezésem során miként ismertem meg több száz alkotót a világ minden pontjáról, idővel miként zsugorodott folyamatosan közeli levelezőim száma, és miként alakult ki mindebből néhány meghatározó kapcsolat, amely végül is személyes találkozásokban és különféle együttműködési formákban tetőzött.

Néha jó tudni és érezni, hogy távoli tájakon
és kultúrákban léteznek olyan egyéni törekvések, melyekben felfedezhetjük saját intencióinkat, s mint afféle tükörben, a visszajelzésekben meglátjuk kicsit önmagunkat is. Az effajta felismerés azzal a tudattal tölt el bennünket, hogy tényezőként mi magunk is ott vagyunk az egyetemes művészet élő szövetében,
s ahhoz, hogy valakivel intenzív alkotói szinten kapcsolatot tartsunk fenn, az illetőnek immár nem kell helybélinek lennie.

A kilencvenes évek eleje-közepe óta a művészeti világ esztétikai hírcseréjének java része már nem
a hagyományos küldeményművészet csatornáin áramlik, hanem az interneten, jelentősen felgyorsulva, felerősödve. Az információk gigabájtjai között kutakodva nagyobb eséllyel leljük meg azt a közeget, vagy akár azt a személyt, amely, és aki közel állhat hozzánk.
Ocztos István és Randi Antonsen esete
a munkatársi, talán barátinak is mondható kapcsolat létrejöttének tipikus jelenkori példája, amely – eme kiállítás az ékes bizonyítéka – több mint működőképes.
Ocztos a Myspace-en ismerte meg Antonsent,
s amikor Game 1 néven interaktív játékot rakott fel a hálóra, arra a norvég művész is jelentkezett, kiegészítve István munkáit. Őket tehát nem a mail art, hanem
a pc-art, az internet-art avagy a cyber-art hozta össze, attól függetlenül, hogy a későbbiekben a hagyományos postát is felhasználták a kölcsönösséget feltételező munkában. Tudniillik közös füzetet adtak ki, s mintegy hatvan darab rajzot is megalkottak vállvetve, ide-oda, bumerángként utaztatva a rajzokat egymás kezében. Elvileg avval a módszerrel, ahogyan a költők szoktak közös verseket írni, lépésről-lépésre kiegészítve
és kikerekítve a kollektív művet.

Amit ebben a kapcsolatban vizsgálgatnunk különösen érdekes és érdemes, abban a kérdésben tételeződik, hogy mi lehet az a poétikai vagy stilisztikai szál,
ami – ha nem is közös nevezőre –, de közelre hozza őket. Közelre két olyan művészt, akik korábban nem
is hallottak egymás létezéséről.
Aztán rádöbbentek, micsoda attitűdbeli egybeesés van kettőjük alkotói világának, művészi jellemének vonatkozásában.
Amikor Ocztos Istvántól tudomásomra jutott ez
a rendhagyó partnerség, ösztönösen felmerült bennem
a kérdés: talán nekem is érdemes lenne hasonló kutatásokat végeznem a világhálón, hátha ráakadok arra az alteregómra, amelyik nem bennem, a pszichémben lakozik, hanem hús-vér ember valahol a bolygó másik fertályán. Mégpedig abból kifolyólag, hogy hasonlóan él, gondolkodik és alkot, mint jómagam. Mint két olyan ember, akik már-már több mint egyszerű munkatársak vagy barátok. Inkább nevezhetők testvérnek, akiket
a mély egyetértés és a harmónia igazgat.

Ocztos vallja, hogy belőle Antonsen az addig ismeretlen rajzai felszabadultságot és vidámságot váltottak ki, ezért kezdett tüzetesebben érdeklődni munkássága iránt.
Majd lassacskán felismerte benne a testvéri alkatot.
A közös munkákat szemlélve Ocztos művészetének ismerői bizonyára nem tudják eldönteni, melyik festészeti elem kinek a számlájára írandó. Valószínű, hogy a norvég alkotónál is ez a helyzet.
Annyira természetesen egymásba vannak nőve, illetve annyira szervesen egymásból következnek. Csak ők ketten a megmondhatói, kinek melyik alakzat vagy szín
a sajátja. Persze, ha ők maguk is emlékeznek még rá.
A lényeg, hogy oly módon hoztak létre új műveket, hogy nem kellett lemondaniuk önmagukról. Sőt, mindketten gazdagabbak lettek. Ha többel nem, egymással.

Szombathy Bálint

Elhangzott Ocztos István és Randi Antonsen kiállításának megnyitóján, VAM Design Center, Budapest, 2009. május 28.

: )

www.IstvanOcztos.com
randiantonsen.blogspot.com
www.behance.net/IstvanOcztos
www.behance.net/antonsen







3 Comments
izlandix 1# : )
izlandix · 2009-05-31: 19:42
Beatanagy 1 XD
Gratulálok! A Bálint szövege nagyon jó!
Beatanagy · 2009-06-01: 16:41
lyency gratula István, igy (f)utólag
lyency · 2009-06-07: 14:27
You must be logged in to comment!
Views: 568
Category: exhibitions - arts
pixel
Tagged: raoi in vam opening 2
« 
pixel
 »
pixel