|
|
|
|
|
|
Tavasszal majd reggelizőasztal az ajtó előtt ez a kivágott csodaszép fenyőtörzs
|
 |
igen, ez a fenyőtörzs önmagában egy gyönyörű fotó! így a többivel pedig egy szomorú hangulat szépséges kifejezése. de miért ilyen szomorú a hangulatod?
norbijuzer · 2007-12-12: 13:15
|
|
|
Vissza a képekhez. Halkan lépked a tél a mi utcánkban, derengő rózsa égbolt a mennyezet, hideg fatörzsek állnak az út szélein, dacolva sárral és rozsdás rajzszögekkel testükben. Más lett itt minden, mi egykor virágzott - most már csak a repedt aszfaltba nyomott régi autónyomok emlékeztetnek a perzselő nyárra, arra a vakító, forró párával teli álomra, hol lángolt, égett a Szív - és vele forrt az ember Lelke.. Hogy válhattunk ilyen mogorvává? Pedig még csak nem is borongós az ég felettünk, és nem rejti szürkeség sem a Nap alkotta világunk színeit, mégis.. valami tompul, és lassul. Lassan hozott emlékekkel teli a fejem - színtelen csupasz képek keringenek szemem tört fénye elé - mindezért: meg kell bíznom lelkem erejében, követve döntéseit. Csak a Rajzokat tisztán lássam, és az őket alkotó Alapokat! Tisztán lássam a keresőben a Témát, az Árnyékokat, a Homályt, az Éleket.. a kép Osztását, és az ebben rejlő Titkokat! Érzem már a kameraváz hűvösét tenyeremen újra, az illatát, ami csak egy nagygépnek lehet.. a pentaprízma alkotta kis világ egy más világ: álom-optikák által szült rejtelem. (Jóvan,nincs depi csak ez a régi jegyzetem passzol ide- gondoltam share it..)
SkyGézu · 2007-12-25: 04:24
|
|
|
|
