Megunhatatlan csoda

- S ha szabadna tudnom, miért vagyunk letartóztatva? – érdeklődött Mikkamakka.
- Mert csavargókülsejűek vagytok – mondta fölényesen Gepárd Géza alőrmester.
- Hát hogyne lennénk csavargókülsejűek – mosolygott Mikkamakka -, amikor tényleg csavargunk!
- Ajaj! – nyögött fel Medve Medárd -, ez nagyot változtat a tényálláson! Tényleg csavarognak.
- Csak ő csavarog – kiabált Vacskamati -, én nem!
- Csend! – mondta neki Gepárd Géza, és Medve Medárdhoz fordult. – Munkakerülés – súgta neki.
- Aha, igazad van – csapott a homlokára Medve Medárd. – Munkakerülők vagytok.
- Csak ő – kiabált megint Vacskamati -, én rengeteget dolgoztam!
- Csend! – mondta neki Gepárd Géza.
Medve Medárd megköszörülte a torkát.

- Szóval akkor munkakerülésért…
- De hát hogy képzeled – szakította félbe Mikkamakka -, tudod, mennyit dolgoztam én?
- Hát akkor halljam: mit dolgoztál? – szegezte neki a kérdést Medve Medárd.
- Nézz csak az égre! – mondta Mikkamakka.
- Nézek – szegte hátra a nyakát Medve Medárd.
A többiek is az eget nézték.
- Mit látsz?
- Bárányfelhőket.
- Milyenek?
- Bodrosak.
- Na látod!
- Mi az, hogy „na látod”?
- Mit gondolsz mitől bodrosak?
- Mitől? Tényleg, mitől? – álmélkodott Medve Medárd.
- Hát mert kibodorítottam őket – csapott a mellére Mikkamakka: - Mivelhogy én vagyok a bárányfelhő-bodorító.
- Ó – mondták mindannyian -, gyönyörűséges!
- Engem is kibodoríthatnál – sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.

- Akkor csak ezt visszük el – mutatott Gepárd Géza Vacskamatira. – Mert ez nem dolgozott semmit.
- Dehogynem – siránkozott Vacskamati -, Mikkamakkának segítettem.
- Tényleg segített? – kérdezte Medve Medárd.
Mikkamakka felelet helyett az égre mutatott.
Nézzétek csak!
Ott úszott egy bárányfelhő. Olyan kócos, hogy még!
- Na, azt ő csinálta.
- Miért engedsz neki belekontárkodni? – kérdezte tisztelettel Medve Medárd.
- De hiszen az a legszebb – mosolygott Mikkamakka -, az a kócos.
Egymásra nevettek Vacskamatival.