godforsaken memories.

Arra gondoltam, kibontom az elmémet. Utána darabokra, apró papírfecnikre tépem. Aztán minden egyes pillanatát újrajátszom, újraélem.. minden történését. Ollóval mintát vágok bele, ha megunom, majd összeragasztom. Végül pedig levetíthetem. Az egészet. Mint amikor vége mindennek. Akkor is ott ülünk, mert muszáj. Csak mi láthatjuk, mi felelünk mindenért, a mi életünk, mi éltük, úgy ahogy és annyira, amennyire akartuk. De ott már mindegy lesz. a vörös székbe belesüppedünk. És kezdődik is a vetítés. Kezdődik a film. Az, amit százszor és százszor összetéptünk, aztán megragasztottunk. Addig nézzük, míg meg nem könnyezzük saját életünket. Újra, és újra.