Víz

Húsvét hétfÅ� a magyar népéletben a locsolkodás napja. A hagyomány alapja a víz megtisztító, megújító erejében vetett hit. Vidéken egykor kútvízzel, vödörbÅ�l locsolták le a lányokat, sÅ�t egyes vidékeken a patakban megfürösztötték Å�ket. KésÅ�bb a polgárosodás folyamán a fiúk, legények kölnivízzel locsoltak, ma már inkább parfümmel. A húsvéti locsolkodás elsÅ� írásos emléke 1545 áprilisából származik, mely szerint akkoriban még szó szerint megfürösztötték – és nem meglocsolták – a lányokat. A szokás folyamatosan szelídült. A XVIII. századi erdélyi leírások már csak vedrekkel való öntözésrÅ�l tudósítanak. Egyes hiedelmek szerint a húsvéti locsolkodás eredetét Jeruzsálemben kell keresni. Ott ugyanis Pilátus háza elÅ�tt volt a piac és a kofák, meg vásárlók már kora hajnalban hangosan tárgyalták az eseményt, azt tudniillik, hogy Jézus feltámadt. Egyesek elhitték a hírt, mások viszont kételkedtek. A csetepaté miatt Pilátus nem tudott aludni, ezért vízzel öntötte le a veszekedÅ� népséget, hogy hagyják el a piacot. Más bibliai eredetű hagyomány szerint a Krisztus sírját Å�rzÅ� katonák a feltámadás hírét vevÅ�, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták Å�ket.