A selyemerdő

A selyemerdÅ‘ Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdÅ‘, ahol ha fújt a szél, a levelek selymesen susogtak. Az erdÅ‘ közepén állt egy kastély, ebben lakott a királyfi, aki nagyon szerette az erdÅ‘t a fáival és az állataival együtt. Legjobban a madarak énekét és a fák susogását szerette hallgatni. Egyszer a királyfi az erkélyen nézelÅ‘dött, és meglátott egy leányt, aki a folyó partján ibolyát szedett. Nagyon megtetszett neki. - Szép napot, te leány! Mi járatban vagy itt a selyemerdÅ‘ben? - Jó napot, királyfi! Azt hallottam, hogy itt szép ibolyák nyílnak. Mivel ez a kedvenc virágom, gondoltam, szedek egy csokorral. Ahogy ezt kimondta a lány, abban a pillanatban mindketten sólymokká változtak. A királyfi megijedt. A lány így szólt: - Az én nevem Ibolya, Százszorszép király harmadik leánya vagyok. Apám a 18. születésnapomra a Virágos rét összes lakóját meghívta, Bogáncs Boszorkát kivéve. Erre Boszorka olyan mérges lett, hogy a lila haja pirossá változott, tüskéket szórt rám. Megátkozott: ha megszólít egy királyfi, mindketten sólyommá változunk. - Mivel törhetjük meg az átkot? - Selymet kell szÅ‘ni, amely olyan hosszú, mint a folyó, és olyan színű, mint az ibolya. - Ezen könnyen segíthetünk! Gyere, repüljünk el a szélhez! Felrepültek jó magasra, beszéltek a Szélkirállyal, aki megsajnálta Å‘ket. Gyengéden fújni kezdett, erre a selyemerdÅ‘ levelei selyemszálakká változtak. A folyó hátára kapta a selyemszálakat, és ahogy folyt, megszÅ‘tte a selymet. A sólymok a csÅ‘rükbe kapták azt, és végighúzták az ibolyákon. Ahogy elkészültek, megtört a varázslat. A selyembÅ‘l gyönyörű lila ruha lett, melyet magára vett Ibolya, és rögtön összeházasodtak. Mindenkit meghívtak az esküvÅ‘re, még a Boszorkát is. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. 2.osztály, magyar óra, helyesírás tanítása. Feladat: ly-s szavakkal meseírás. Jánoskám ezt a mesét írta, némi anyai segítséggel. A rajzhoz már nem kellett segítség, csak rábeszélés. Küldjük szeretettel a kedves tanító néniknek, és mindenkinek, aki szívesen utazik a mesék világába!