"Hát szomorú az akác.
Küzd a hideggel, küzd a meleggel, küzd földdel és az éggel, de az emberrel, főleg az emberi kapzsisággal és a butasággal nem tud küzdeni.
( Igaz, ezzel maga az ember se bír).
Az állat lelegeli, a kerék eltiporja, a disznó rajta vakaródzik, a gyerek rajta próbálja ki az új bicskát, és a szerelmesek szívet vésnek fiatal kérgébe, gyilkolják a fiatal élő fát a szerelem nevében.
És sehol egy kerékvető, sehol védőkorlát. Nyáron legeli a kecske, télen rágja a nyúl, töri a kerék, vágja az ember, s ő csak ad, ad élve és holtan, árnyékot, virágot, illatot, munkát, meleget és hisz, tűr, küzd a végtelenségig, akár a magyar ember, hogy egyszer csak jobb sorsa lesz ezen a világon." /Fekete István: Akácfa/

Szépen és szomorúan tálalod! Finom! ;) baltassare · 2009-05-14: 11:28

Szép ! Illatos ! Gyerekkoromban megettük a virágját. Munkába menet-jövet akácos mellett megyek el , mindig felötlött a fotózás róla , de megelőztél. Nem baj ! Jó az idézet ... facan · 2009-05-14: 13:30

Szép lett... boszorka65 · 2009-05-14: 13:38

Ide érzem az illatát ;) Iringo · 2009-05-15: 02:51

Húha, első kép!!!!!! anaisz · 2009-05-23: 09:53

Tagged: natura