Volt itt egyszer ezen a vidéken, a Keleti - Mecsekben - ahol én élek - egy szakma, a mecseki bányászat. Manapság erre már csak a mecseki bányászkodás jeles helyszínein állított félszáz emlékkő és emléktábla emlékeztet, és a világon egyedülállóan, a mecseki bányász lakóhelyeken naponta egyszerre megszólaló 13 zenélő óra (tisztelet a bányász szaknak).
Továbbá ez a „gödör” - ez az irdatlan tájseb, egy közel 200 m mély külfejtés, amely meghökkentő méreteivel, megállásra késztet mindenkit aki betéved ide. Ha erre jársz, mindenképpen érdemes innen fentről - kívülről megnézni ezt az inkább abbahagyott, mint felhagyott vasasi külfejtést, hiszen ritkán láthatjuk ilyen mélységig feltárva a föld mélyét és a felépítő rétegsorokat.

A Keleti-Mecseket zömmel a jura-kréta üledékes és vulkáni kőzetek építik fel. Ez az anyag nem karsztosodik, így a Nyugati-Mecsekkel (perm időszaki homokkő) szemben látképét a mélyen bevágódott völgyek határozzák meg, a változatos völgyhálózat talán a Mecsek legszebb részévé teszi.

A földtörténeti középkor középső emeletében, a jura legelején a liászban ( úgy 200 millió éve) tengerparti mocsarakban alakultak ki a feketekőszén telepek. Hosszú, elnyújtott „S” alakban Pécsbányától indulva – Szabolcs - Rücker – Somogy – Vasas (Hetény) – majd Bétánál meredeken átfordulva Komló (Kossuth és Zobák) felé és onnan Szászvár – Nagymányok irányában ellaposodva, mintegy 300 km2 területen települ.
Abban az időszakban a tengerparti, mocsaras területeken dús növényzet tenyészett (harasztok, páfrányok, fenyőfélék), ebből keletkezett hazánk egyetlen feketekőszén előfordulása a Mecsekben. Közben a tenger többször is elöntötte a területet, ennek homokköves, agyagköves, márgás üledékei váltakoznak a szenes rétegekkel. Metánképződés is ekkor, a szénülés folyamán indult meg, a gáz bezáródott a telepekbe. A kőszén növénymaradványai nagymértékben átalakultak, de az őket elválasztó meddő rétegsorokban lehet találni fossziliákat - levéllenyomatokat, illetve tengeri elöntés idejéből származó kagylómaradványokat.
A magyarországi "dínórajongók" nagy bánatára a hüllők uralmával jellemezhető földtörténeti középidőben, vagyis a triász, a jura és a kréta időszakok idején szinte kizárólag tengeri képződmények rakódtak le a mai Magyarország területén. Emiatt aztán bővelkedünk a tengeri szervezetek ősmaradványaiban (pl. ammoniteszekben, csigákban, kagylókban), viszont alig-alig fordulnak elő az egykori szárazföldön élt élőlények fosszíliái.
Ekkor élt a Komloszaurusz is, melynek lábnyomait először éppen Vasas meddőkőzeteiben fedezték fel. Az első lábnyomokat 1966-ban találták itt a vasasi külfejtésben, a fekete kőszén meddő rétegeinek felszínén. Később Komló környékéről is hasonló leletek kerültek elő, így kapta a mecseki dinoszaurusz a Komlosaurus carbonis nevet. A mecseki őshüllők mocsaras, lápos tengerparton éltek, mintegy 190 millió évvel ezelőtt. A mintegy 15 cm hosszú, háromujjú lábnyomaik őrződtek meg mindössze az időközben kőzetté szilárdult iszapban. A lépéshosszuk alapján feltételezhető, hogy maga az állat legfeljebb három méteres lehetett.
Még az alsó-jurában kimélyült a tenger, és ez véget is vetett a kőszénképződésnek, de addigra itt Vasasnál 700-900 m vastag kőszenes telep alakult ki. Hosszú időszakon keresztül csak tengeri üledékképződés következett. Ezt csak az alsó-krétában szakította meg a részben tenger alatti vulkanizmus. A közeli Köves-tető (a fotókon szemben) fonolitja ( fonolit: a bazalthoz hasonló, világosszürke-zöldes vulkáni kőzet, nevét arról kapta, hogy megütve csengő hangot ad) benyomult a rétegekbe, és elroncsolta, elkokszosította a széntelepek egy részét.
A tengerparti mocsarak hatására megnövekedett a terület vastartalma (innen kaphatta a nevét), a szénrétegek között gyakori ásvány a vasszulfid, pirit illetve markazit formájában. Ezért ez a szén hajlamos az öngyulladásra.
A kréta végén a terület kiemelkedett, az addig közel szintes telepek akkor kerültek a jelenlegi dőlésviszonyok ( itt Vasasnál 30 – 50° közé) majd a meginduló intenzív mállás hatására gyakorlatilag lekoptak a hegyek.

És egyszercsak megjelent itt az ember és belement a hegyekbe. Kihasította belőle az értéket, a fekete gyémántot. Vágta, fúrta - robbantotta, faragta - nem kímélte. A hegyek nem adták olcsón magukat. Sokakat elvettek abban a közel két és fél évszázadban. Elvették az ember erejét, és sokszor magát az embert is...

Aztán a múlt század végén a bányákat bezárták, a bányák és a bányászok „küldetésüket befejezték, népnek hazát, házat, kenyeret, városnak, megyének és országnak gazdagodást, fejlődést adva”.

beautiful ! photodeclair · 2010-09-18: 15:58

- érezni, hogy benne vagy (szőröstöl - bőröstől) - bekérezkednék (ha nem lenne elzárva, tudom, hogy omlásos terület) egykét "kavicsért", mondjuk egy napra herczegl · 2010-09-18: 16:23

Erdekes, amit irsz! Vasasnal a Godorben a kulszinen feketeszen van? Mar ezt sem rentabilis kitermelni., vagy gyoztek a kornyezetvedok? Vagy ezt a kicsit, ami meg maradt mar felfutik a jo Vasasiak telenkent? (Herczeget tartsd am szemmel, en figyelem messzirol: ko-kleptos am totalisan... :o) atszabo · 2010-09-19: 15:50

Tagged: vasas