Quantcast
pixel

Atelier of my life - 2007. április 24. a harmadik évtized második napja a Kupolában.

2008.06.25
Ezen a három gerendán 2017, 2027 és 2037 állna...














Itt mintha belépne az ajtón...

Itt zászlószerű....

Itt egy kis otthonos fény csillan át szövetén...

- Jónapot, bejöhetek ezen a tyúkólajtón?







Erről a pólóról ír a Vándorparadicsom.



Ez a kék ing még megvan.
Sokkal jobb érzés az utcákon olyan ingben járni, aminek története van, amivel játszottunk valahol, valamikor....

Itt az üresen is vidám műteremsarok - nem is sarok!! - amin keresztülfut a cső - nem kályhacső! ereszcsatorna, belső vízelvezetés.
- Ha egy új helyre költözünk, okvetlenül számoljuk meg a sarkokat ! - Próbáltam számolgatni a henger sarkait.


Szegény matróztrikó tegnap, 2008. június 21-én éjfélkor szakadt le végleg rólam. Mikor a Múzeumok Éjszakája után megpróbáltam átöltözni a műteremben. Emlékére szerencsére elő tudtam szedni ezeket a régi képeket.
Három szakaszban éltem eddig a kupolában. Először az 1980-as évek első felétől, évekig, később a kilencvenes években is sok ideig, most meg 2007. áprilisában hurcoltam fel a kő- és vaslépcsőkön a képeimet.
Ez a csíkos póló volt az első - mint a képek is mutatják -, aki az üres, elhagyatott helyen életet vert belém : ide-oda raktam a levegőben, és nevettem, mert láthatatlanok maradtak a damilok a képeken.
Mára túlzottan telefestettem a kupolát, érdemes lenne összeszedni magam. Szóval, ez a képsorozat egy barátom emléke.
Talán a legszebb ebben a műterem-történetben a három gerenda meséje, ami igaz.
Nemrég megtaláltam az egyik égbenyúló gerendán húsz évvel ezelőtt színes pasztellkrétával felírt nevemet, egy dátomot és három ikszet : 1987. XXX. Harmincéves voltam akkor.
Szétnéztem, és valóban, a következő gerendán is ott a színes krétával írt dátum, alatta a betűk : XL
Hát akkor már felírtam a harmadik gerendára, 2007 április : L. - e harmadik gerendához érve ötvenéves vagyok.
Leültem a tábori székre. Körbenéztem.
- Milyen kicsi távolság ez a három gerenda itt a hátam mögött! És milyen mérhetetlen beláthatatlan, nemishiszem távolság az a másik három gerenda az orrom előtt, még dátumok nélkül.....
2 Comments
vterezia végig nézve a képsorokat és elolvasva a szöveget ,az az érzésem ,hogy egy novellát olvastam ,,az emlékei után kutató poló, amint reatalál a három gerenda meséjére,,................én is ragaszkodom a mesélni tudó ruhadarabbjaimhoz,nekem is van egy hálóingem amire a tegnap a kisebbik fiam azt mondta,, anyu milyen régi ez a hálóinged ,, igen 32-éves, amikor a DÁNIEL fiam született,,
vterezia · 2008-06-28: 02:07
davidcardona Cool! Nice serie!
davidcardona · 2008-07-29: 22:08
Bold Text
Italic Text
UnderLine Text
URL Link

Name
URL
Enter the code to the right below
Captcha

Views: 270
 
pixel
« 2008.06.23
 
pixel
2008.08.01 »
pixel