"Néha beülök a Hunyadi-csarnok büféjébe - legszívesebben telente -, az ételillatot szagolgatom, nézegetem a húsokat, főzelékeket, kanalazás közben a lóversenyeredményeket is átfutom a levesgőzben, aztán valami előre sosem sejthető könyvvel visszaülök asztalomhoz, és olvasást imitálva emésztek.

Kéjes élvezettel kezdem el a könyvet újra meg újra - a Szajna-parti iroda ablaka mindig nyitva - Maigret városában szerencsére nyár van -, Maigret sóhajt egyet, felhúzza kabátját, kifelé menet még odaszól Lapointe-nek - elmegyek, eszem valamit, ne zavarjanak... És a kinti friss levegőből mélyet lélegezve távoli városában egy ilyesmi kifőzde felé veszi az irányt.

Ekkor én is öreg felügyelőnek érzem magam, hisz előtte járok, már megettem a levesem javát, nem is zavar senki az olvasásban, ráadásul valamilyen szinten létező személy vagyok, úgyhogy valódi volt a borsólevesem is."

(Vándorparadicsom, 2004)

http://www.photoblog.com/dromidriver/2007/09/11 http://www.photoblog.com/dromidriver/2007/10/06 ????? · 2008-04-10: 06:52