La Légende d'Isoré (Paris, Rue de la Tombe Issoire) - Egy kegyetlen óriás, akiről utcát neveztek el!

Óda Quinbus Flestrinhez, az Emberhegyhez. Irta: Titty Tit Å�nagyméltósága, Å�felsége Lilliput császárának udvari költÅ�je. Milly csodás Pillantás, Ha szemem Emelem Feléd. Te légy Versem hÅ�se S én regÅ�se Nagyságodnak, Kit daloltak Régi költÅ�k EmberöltÅ�k Hosszú során, Eldalolván: Atlasz feje És teteje Az égnek, Összeérnek. S nesze: Igaz a mese. Merre jár, Reng a táj, Nyög a hegy, Emberek, Seregek Menekülnek: Rettenet! Talpa jÅ� és eltemet. (...)

A LILLIPUTIAN ODE TO THE MAN-MOUNTAIN _By Jonathan Swift_ In amaze, Lost, I gaze! Can our eyes Reach thy size? May my lays Swell with praise! Worthy thee! Worthy me! Muse, inspire All thy fire. Bards of old Of him told, When they said Atlas' head Propt the skies: See, and believe your eyes. See him stride Valleys wide: Over woods, Over floods, When he treads, Mountains' heads Groan and shake; Armies quake, Lest his spurn Overturn Man and steed: Troops take heed! Left and right, Speed your flight! Lest an host Beneath his foot be lost. (...)