|
«
 |
»
|
Dance in a house at winter night - Budapest, VI. Szív utca 18. - 2008.XII.6. (+írás)
2008.12.16
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.Régebben, évtizedekkel ezelőtt, bejutottam a kapun, amikor akartam, már csöngőket kell nyomogatni, és magyarázkodni kell, vagy várni, míg valaki a házból útrakel, vagy hazaérkezik, és beslisszolhatok mellette a kapun. Most is zárva találom, egy kicsi öregasszony nyomogatja ügyetlenül a kivilágított gombokat, barátnőjéhez jött látogatóba, de senki nem szól a kaputelefonba, és a vendégnéni ettől megijed. Elkezd össze-vissza gombokat nyomogatni, de látom, hogy nem törli az előzőleg megnyomott számokat, mert nem ismeri a DEL törlés jelét, hatalmas számok jönnek így ki, ilyen sokan nem is laknak itt. Megmutatom neki a titkot, kacag, kicsit szégyenkezik, és nekem is elmondja, hogy félti a barátnőjét, azért csönget tovább, míg valaki végre beengedi. Bejutunk, mert jön egy férfi, aki ismer egy érvényes számot. A kapualj lámpája le-fel kapcsol, automata. Mire rendesen leguggolok, mindig elsötétül minden. Félhomályban körüllépkedem a régi lányt, akihez fiatal egyetemista korom óta látogatóba járok. Itt mindig eszembe jut Mérimée regénye, Az Ille-i Vénusz. Megint lekapcsol a villany. Állok a hideg udvaron, egy darabig sötétben lépkedek körben a félhomályos éjszakai házban, a fagyott, téli növényszárakon, a kőlány körül. Aztán jön egy valódi, fiatal lány, nevet: - Majd itt maradok, és mozgok a kapualjban, hogy tudjon fényképezni, mozgok, és nem kapcsol le a villany. Ó, nem tesz semmit, igazán szívesen... - egyébként megvan a szobor feje is.
.
.
.
.
.
.
.
.
.Régebben, évtizedekkel ezelőtt, bejutottam a kapun, amikor akartam, már csöngőket kell nyomogatni, és magyarázkodni kell, vagy várni, míg valaki a házból útrakel, vagy hazaérkezik, és beslisszolhatok mellette a kapun. Most is zárva találom, egy kicsi öregasszony nyomogatja ügyetlenül a kivilágított gombokat, barátnőjéhez jött látogatóba, de senki nem szól a kaputelefonba, és a vendégnéni ettől megijed. Elkezd össze-vissza gombokat nyomogatni, de látom, hogy nem törli az előzőleg megnyomott számokat, mert nem ismeri a DEL törlés jelét, hatalmas számok jönnek így ki, ilyen sokan nem is laknak itt. Megmutatom neki a titkot, kacag, kicsit szégyenkezik, és nekem is elmondja, hogy félti a barátnőjét, azért csönget tovább, míg valaki végre beengedi. Bejutunk, mert jön egy férfi, aki ismer egy érvényes számot. A kapualj lámpája le-fel kapcsol, automata. Mire rendesen leguggolok, mindig elsötétül minden. Félhomályban körüllépkedem a régi lányt, akihez fiatal egyetemista korom óta látogatóba járok. Itt mindig eszembe jut Mérimée regénye, Az Ille-i Vénusz. Megint lekapcsol a villany. Állok a hideg udvaron, egy darabig sötétben lépkedek körben a félhomályos éjszakai házban, a fagyott, téli növényszárakon, a kőlány körül. Aztán jön egy valódi, fiatal lány, nevet: - Majd itt maradok, és mozgok a kapualjban, hogy tudjon fényképezni, mozgok, és nem kapcsol le a villany. Ó, nem tesz semmit, igazán szívesen... - egyébként megvan a szobor feje is.
3
Comments
 |
Egész jól tartja magát a hölgy.. és nem is túl szégyenlős. =) Az utolsó két kép annyira megható!
Nellinka · 2008-12-07: 13:02
|
 |
Nagyon bájos szoborlány, kedves kis történet. #13-#22 fantasztikus dinamizmust áraszt ez a kis sorozat, minta egy balerina pörögne a kamerád előtt.
avalon · 2008-12-07: 15:12
|
 |
Milyen jók... Amúgy itt lakom a 4-ben, ha csöngetsz, beengedlek :)
almitra · 2009-11-18: 11:15
|
Views: 547
Category: VI.kerület
|
«
|
»
|
© 2013