|
«
 |
»
|
Budapest, VI. Jósika utca 25. (régi képek) - 2009.01.04
2009.01.07
A Jósika utcában annak a kis térnek, a szökőkúttal, sokáig nem volt neve. A nyolcvanas években el akartam nevezni Nemes János
Épület-, Bútor- és Portálasztalos mesterről. Ott volt a műhelye évtizedeken át. Egy pincehelyiségben. Egyszer földhözvágtam a perselyt, vettem a fényképezőgépemhez egy motort. Rögtön elmentem valamiről sorozatot fényképezni. Néztem a világot: - miből lenne jó sorozat? Közben észrevétlenül eljutottam a Jósika utca névtelen terére, ahol a fiú szobra áll. Sütött a nap - magasan állhatott, éles, fehér fényt vetett az aszfaltra és a házfalra, ennek a háznak a külső falára.
Egyszerre kinyílt egy pinceajtó, ettől fekete lyuk nyílt a fénylő falban. Megálltam, néztem.
Kinyúlt egy kéz, és kitett a járdára egy keretes fűrészt, aztán eltűnt.
Megint kinyúlt, kitett egy vas szerszámos dobozt. Megint eltűnt.
Egy idő múlva megjelent egy fej, jobbra nézett, balra nézett - kicsit káprázva az erős napon -, lassan felléppegetett a láthatatlan lépcsőkön, de nem lett sokkal nagyobb. Alacsony bácsika volt a mester.
Felnéztem a pinceajtó melletti bádogtáblára, Nemes János Épület-, Portál- és Bútorasztalos Mester - volt felírva.
Az öreg behajtotta a fém ajtó két szárnyát, lelakatolta, lehajolt, felemelte a szerszámosládát, felvette a keretes fűrészt, és lassan elsétált a napfényben.
Ez a sorozat volt életem egyetlen motoros felvétele. Két nap múlva gyászjelentést találtam a pince kapuján. Eladtam a motort. Örökre megjegyeztem a bácsit, amint utoljára elment a műhelyből. Megnézte. Éveken át kérdezősködtem utána a környéken. Megtudtam, hogy szegényebb embereknek olcsón dolgozott, találtam olyat is, akinek ingyen.
Egy-egy lakásban a munkáját is megmutatták nekem. Mindenki szerette a téren "- Nézze, ezt az ajtót is ő csinálta."
Épület-, Bútor- és Portálasztalos mesterről. Ott volt a műhelye évtizedeken át. Egy pincehelyiségben. Egyszer földhözvágtam a perselyt, vettem a fényképezőgépemhez egy motort. Rögtön elmentem valamiről sorozatot fényképezni. Néztem a világot: - miből lenne jó sorozat? Közben észrevétlenül eljutottam a Jósika utca névtelen terére, ahol a fiú szobra áll. Sütött a nap - magasan állhatott, éles, fehér fényt vetett az aszfaltra és a házfalra, ennek a háznak a külső falára.
Egyszerre kinyílt egy pinceajtó, ettől fekete lyuk nyílt a fénylő falban. Megálltam, néztem.
Kinyúlt egy kéz, és kitett a járdára egy keretes fűrészt, aztán eltűnt.
Megint kinyúlt, kitett egy vas szerszámos dobozt. Megint eltűnt.
Egy idő múlva megjelent egy fej, jobbra nézett, balra nézett - kicsit káprázva az erős napon -, lassan felléppegetett a láthatatlan lépcsőkön, de nem lett sokkal nagyobb. Alacsony bácsika volt a mester.
Felnéztem a pinceajtó melletti bádogtáblára, Nemes János Épület-, Portál- és Bútorasztalos Mester - volt felírva.
Az öreg behajtotta a fém ajtó két szárnyát, lelakatolta, lehajolt, felemelte a szerszámosládát, felvette a keretes fűrészt, és lassan elsétált a napfényben.
Ez a sorozat volt életem egyetlen motoros felvétele. Két nap múlva gyászjelentést találtam a pince kapuján. Eladtam a motort. Örökre megjegyeztem a bácsit, amint utoljára elment a műhelyből. Megnézte. Éveken át kérdezősködtem utána a környéken. Megtudtam, hogy szegényebb embereknek olcsón dolgozott, találtam olyat is, akinek ingyen.
Egy-egy lakásban a munkáját is megmutatták nekem. Mindenki szerette a téren "- Nézze, ezt az ajtót is ő csinálta."
1
Comment
 |
óóóó Már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon a pincéjében, munka közben érte el a halál a nemes lelkű Nemes János bácsit? Bizonyára hunyorogva lépkedett fell az erős fény miatt a lépcsőn Szent Péter elé a kapuhoz.
nemedine · 2009-01-10: 21:47
|
You must be logged in to comment!
|
«
|
»
|
© 2013