pixel
« 
pixel
«  
  »
pixel
S M T W T F S
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31
 »
pixel

Lost secondhand bookshop - 1984.12. Budapest - A rég megszűnt, egykori "Fehér úr féle antikvárium" az Andrássy úton - 1984. december (+)

2010.08.14
pixel
F11
pixel
A rézbagoly is az Andrássy úti antikváriumhoz tartozott, ő odakint a díszes, sarki bérpalota kősziklákat utánzó falán éldegélt. Nyolcvanháromtól naponta láttam.
Először a mindig szigorú, szakállas Kollin urat ismertem meg itt, és az őt jelentősen enyhítő kedves Juditot, utánuk az új csapatot, a zárkózott, hallgatag Zsoltot – sokszor ő, az új boltvezető állt az antikvár fent ábrázolt, háromszögletű, sarki részében, az úgynevezett átvevőben a pult mögött –, aztán többnyire kissé piros fejű Pétert, és barátját, Robit – fizették a söreimet a háztömb háta mögötti kis pincesörözőben, de azért hátam mögött suttogtak a hagyatékolásokról, könyvüzletekről.
Kedvencem Olga néni volt, a nyaranta kéziventillátort működtető, szendvicsezgető pénztáros, aki az azóta rég bezárt Újpesti Alkotmány Mozi pénztárában is üldögélt. Másodállásban is pultban ült.
Itt éltem évtizedek át. Néha segítettem Olgikának keresztrejtvényt fejteni, ha tudtam, lekiabáltam az idegen nyelvű könyvek galériájáról a megfejtéseket. Kicsit izgultam, mert a lenti polcok előtt piszmogó összes alak meghallhatta tévedéseimet.
Saját nevem is volt: Galambos úr – jobb napokon: Galamboskám... De ez egy hosszú mese. Olga néni nevezett el így.
Egyébként máris akad itt hiba, Zsolt nem volt zárkózott, legalábbis a legutolsó, tehát az egyik legfontosabb napon nem. Együtt ültünk be egy közeli kocsmába elbúcsúztatni közös, poros, hazánkat, a megszűnő antikváriumot. Ők maguk adták el, a három tulajdonos.
Nem voltak tompa emberek, egyszer némileg túljókedvűen léptem az átvevőbe, végigvártam soromat – a bőröndösöket, szatyrosokat –, aztán szépen kiteregettem Zsolt elé a zsúfolt pultra a magammal hozott levelezést, mondván: – Eredeti, korabeli. Tudtam, hogy ezek varázsszavak.
Zsolt meg sem rezzent. Nézte a pulton a gyönyörű színekben ragyogó Andrássy úti faleveleket, amikkel egy félórát álltam a sorban. Összevonta szemöldökét, felnézett, és azt mondta: – Nem teljes, sajnálom, itt, mi, csak teljes sorozatokat veszünk... visszanézett a pultra, megint fel, rám: – És nem egységes a kötés, mondta, egyik vörös a másik sárga... nincs közte két egyforma borítás. Próbálkozzon másutt.
Még megjegyeztem, hogy ha nem is teljes a sorozat, de gyönyörű, egyedi kötés mind, sőt mondhatni, művészi... és dedikált... de ezzel már csak úgy, vaktában próbálkoztam – mert elszomorodtam.
A sorban mögöttem állók tökéletesen komolyan vették az egészet, a mindig szigorú átvevő komoly arcát, szemöldök összevonását, és az én ijedelmemet, bánatomat, ösztönösen megsajnáltak, és kicsit megijedtek – olyan érthetetlen ez az egész.... az ismeretlenek egymásra néztek anyátlanul.
1 Comment
lyency egyszerűbb lett, bonyolultabb lett, szebb lett
lyency · 2010-03-03: 12:06
Bold Text
Italic Text
UnderLine Text
URL Link
pixel

Name
URL
pixel


Views: 478
pixel
Tagged: budapest
« 
pixel
 »
pixel