|
«
 |
»
|
Budapest, VIII. Józsefváros, Krúdy Gyula utca 2. téli esőben - 2011.12.05. hétfő
2011.11.29
A város sarkai
Édesapám, az édes, ha rossz voltam, sarokba állított. Korareggeli gonosztetteim voltak a legemlékezetesebbek, akkor sötétedésig kellett a sarokban állnom a szecessziós, szőlőfürtmintás cserépkályha mellett.
Volt azért egy haszna e büntetésnek, megtanultam, hogy nem árt, egyáltalán nem árt mindenütt ott állnunk órákon át, csak akkor ismerjük meg ezt a világot, ha sarokban álltunk benne.
Minden világnak van ilyen sarka, ahová büntetésből állhatunk – a büntetésként megélt város se maradjon ki a meséből.
Egyes büntetéseket olyannyira magunkévá sajátíthatunk, átélhetünk, hogy már nem is büntetések. Elpereg rólunk a gyűlölet, ami e tetteket büntetésnek szánta annak idején. Megtartjuk magunknak, szívünkben őrizzük e tetteink lehetőségeit, sarokba állunk az egész világban, megszagoljuk közelről Isten világát, mintha csak büntetésből állítottak volna ide.
Érezzük a szagokat, mint a szülőmintás cserépkályha illatát. Nem szeretjük, továbbá sem szeretjük a szecessziót. A magas cserépkályhákra ez a harag, ez a bosszú érthetetlen logikátlansággal nem vonatkozik. Édesapámra sem. Sírjához nem járok, de emlékezünk a tényre, hogy volt egyszer, hol nem volt, édesapánk.
.
.
.
.
.
.
|
«
|
»
|
© 2013