|
«
 |
»
|
Budapest, VIII. Józsefváros, Kálvária tér 19. (a Csoda mozi régi háza) - 2011.12.02. péntek délután
2011.12.24
F11 & click on to enlarge
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ebben a házban működött egykor a Csoda Mozi
|
|
|
|
|
(scan.2011.12.24. szombat, karácsony este)
. . . . . . . . . . . . . . |
Hideg van, esteledik,
lassan egyre sötétebb kékre színezÅ‘dik a ház,
nincs gazdagság, a szegénység sem tör
a felszínre felzaklatóan,
meghúzza magát odabent,
egyik-másik lakás soha nem látható mélyén,
ha egy-egy kicsi szobának lehetne mélye a térben,
hány szobás lehet a befalazott lakás,
élnek-e benne remeték,
a hétalvókat megleli-e a juhász,
amikor elkószált bárányát keresi,
vajon melyik lakás ajtaját, ablakát
falazzák be legközelebb,
már odakészítette valaki csöndben a téglát,
a ruhákat teregetÅ‘ fiatal nÅ‘rÅ‘l azt gondolom, anya,
biztos a felakasztott babakocsi miatt érzem így,
mögötte, a kis tér közepén mozdulatlan a piros labda,
sokkal késÅ‘bb, és csak a fényképeken veszem észre
a másik, a rejtÅ‘zÅ‘ labdát,
akkor egy percre úgy gondolom,
az lehet a boldogság kék labdája,
az egyik képen közelebb van,
a másikon eltávolodik,
nem tudom, hamisak-e ezek a melegnek tűnÅ‘ fények,
persze, csak az ellentét teszi,
egyre otthonosabb, egyre melegebb érzést keltenek
a villanykörték odabent,
ahogy egyre kékebb és jéghidegebb
a világ odakint.
Talán a körték is összebújnak,
a szoba közepén villanykörték
sokgyerekes családja a csillár,
pár körtét nyilván kicsavartak,
nem tudnak annyi számlát fizetni,
nem vállalnak annyi gyereket,
a kapualjban még mindig megvan
a sokágú csillag a földön,
csillagon lépkednek kifelé ebbÅ‘l a házból,
és csillagon lépkedve érkeznek mindennap haza.
.
.
.
.
.
.
.
.
lassan egyre sötétebb kékre színezÅ‘dik a ház,
nincs gazdagság, a szegénység sem tör
a felszínre felzaklatóan,
meghúzza magát odabent,
egyik-másik lakás soha nem látható mélyén,
ha egy-egy kicsi szobának lehetne mélye a térben,
hány szobás lehet a befalazott lakás,
élnek-e benne remeték,
a hétalvókat megleli-e a juhász,
amikor elkószált bárányát keresi,
vajon melyik lakás ajtaját, ablakát
falazzák be legközelebb,
már odakészítette valaki csöndben a téglát,
a ruhákat teregetÅ‘ fiatal nÅ‘rÅ‘l azt gondolom, anya,
biztos a felakasztott babakocsi miatt érzem így,
mögötte, a kis tér közepén mozdulatlan a piros labda,
sokkal késÅ‘bb, és csak a fényképeken veszem észre
a másik, a rejtÅ‘zÅ‘ labdát,
akkor egy percre úgy gondolom,
az lehet a boldogság kék labdája,
az egyik képen közelebb van,
a másikon eltávolodik,
nem tudom, hamisak-e ezek a melegnek tűnÅ‘ fények,
persze, csak az ellentét teszi,
egyre otthonosabb, egyre melegebb érzést keltenek
a villanykörték odabent,
ahogy egyre kékebb és jéghidegebb
a világ odakint.
Talán a körték is összebújnak,
a szoba közepén villanykörték
sokgyerekes családja a csillár,
pár körtét nyilván kicsavartak,
nem tudnak annyi számlát fizetni,
nem vállalnak annyi gyereket,
a kapualjban még mindig megvan
a sokágú csillag a földön,
csillagon lépkednek kifelé ebbÅ‘l a házból,
és csillagon lépkedve érkeznek mindennap haza.
.
.
.
.
.
.
.
.
|
«
|
»
|
© 2013