|
«
 |
»
|
Rendszerváltás - Gyárkatedrális - Budapest, III. Óbudai Hajógyár - 1991
2012.03.01
F11 & click on to enlarge
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szentföld. Folyómeder. Évszázadnyi munka.
|
|
|
|
|
|
|
(scan.2012.02.12. vasárnap)
. . . . . . . . . . . . . . |
Gyárkatedrális
Keskeny vashíd vezet az Óbudai-szigetre, kétágú sziget, ágai foggyökerek, köztük az öböl állóvizén rozsdás hajók. Hatalmas szerelÅ‘csarnokok kihalt óriásgépek holttesteivel. Az apróbb alkatrészek hiányoznak, olajos por borít mindent, rozsdás vasforgács halmokban. A gépmonstrumok mellett halkabban suttogok, érzem iszonyatos súlyukat. Feketedett falakon rendeltetésüket veszített kapcsolószekrények, bádog lámpaburák, vaslétrák, óriáscsigákról mozdulatlanul lógó nagy szemű láncok - cérna volna, selyem volna, mégis kifordulna… Egyik néma csarnokból a másikba.
A másodikban középen hosszú folyosó, falusi döngölt padlós templomok talaja, egyenletesen, simán hepehupás, jó volna mezítláb végigmenni, érezni a merev cipÅ‘talpakhoz szokott lábakkal a hideg földet. Nem is föld - sok évtizedes, olajos por vastag kérge. Ismeretlen gépek helye, behemót szegecsek, csavarok feltépett sebei a betonban, csak egy negatív forma, szellemkép, az olajos, forgácsos pordombok közti kráter.
Bal oldalon végig a terem hosszában drótháló fülkék, fachok, irodákkal. Az elsÅ‘ viszonylag üres, közepén egyetlen gép áll, egy vaskecske, egy szörnyű áldozati állat csapszarvakkal, csÅ‘hassal, betonvas lábakon a félhomályos üregben. Ráülök a hátára, elÅ‘re nézek, amerre megyünk, a szerelÅ‘csarnok mélye felé.
Háló körben. A második fülkében a drótháló falak mentén magas irodaszekrények, csak a tetejük fölött jön be a fény, felsÅ‘világítás, kékes árnyalatok, a szekrényekben lapos fiókok százai, mindegyik fióknak alumínium füle van és száma, innen adták ki naponta az alkatrészeket.
A szekrények által határolt területen irodai asztalok, még ott a naptár, nyitva, 1991. február, szétgurult filcek, a sarokban tükör, pecsétnyomó, valaki sietve menekült, de a láva, a nyúlós, forró iszap elérte, betemette, forró olajba. A következÅ‘ drótiroda egyik fele hosszú, simára kopott nyersfa asztallal van tele, másik részét további drótháló rekeszti el, barlangsötétben íróasztal áll keresztben, a falon mindenütt meztelen nÅ‘k, kicsik-nagyok, az íróasztal fiókja nyitva, csomagolópapír borítása tintás, itt is van naptár, de sok-sok év januárjai és februárjai közösülnek bamba mosollyal, minden hónap sötét lyuk az iroda egén, ez egy kápolna, egy áldozati barlang.
Kint, a folyosó fényében, középen haladok, jobbra gépsorok, balra az elhagyott irodák, köztük az anyafölddé nemesült betonjárda, a gépek oltárok, lépdelek a Via Dolorosán, sírok a sörtÅ‘l. Átérek a fÅ‘hajón, a fénybe, megkerülöm a csarnokot, a vízparton fasor, a fák vasabroncsokból, gépekbÅ‘l nÅ‘nek ki, erÅ‘s, hibátlan öntvényekbÅ‘l, ezt nem dobhatta egy lombos, sok évtizedes fára senki, a szörnyű jegyesség gyűrűje a fa vastag tövében, a földön már levehetetlenül szoros, mint az özvegyek ujján az aranyabroncs, amit a boncnokok levágnak ujjastól.
Emberszagú ez az egész hely - kívülrÅ‘l lépek a kereszthajóba, félköríves, üvegfalú terem, a padlón a gyári bélyeggyűjtÅ‘-szakkör és a pártiroda elkeveredett papírtengere a sarokfelé szarosodik.
"Postatörténet - Négy hónap Sopron és környéke bélyegtörténetébÅ‘l - A II. (halálfejes) kiadás (1. rész) - A felkelÅ‘ csapatok V. parancsnoksága - Ostenburg különítménye -értekezletén 1921. szeptember 12-én elhatározták, hogy az Ágfalva községben és a környékén lezajlott "ütközet" emlékére bélyegsorozatot adnak ki. Az a "kiadás" a forgalomban levÅ‘ magyar bélyegek (Aratós-Parlament) felülnyomását jelentette. A bélyegeket a Soproni Hírlap nyomdájában… nyomták felül a "Nyugat-Magyarországi felkelÅ‘k 'A' zóna 1921. szept." szöveggel, majd a bélyegek közepére kézzel nyomták rá a Faschig Henrik városi számlaellenÅ‘r által tervezett halálfejet (1. ábra) … A halálfejes kézibélyegzÅ‘t bécsi vésnök készítette gumiból…"
A menzán a műanyag tányérok, vizeskancsók a földön, a színházterem magasában vörös bársony szegélydísz a színpad elején, értelmüket veszített kis helyiségek, keskeny folyosók útvesztÅ‘je - amfiteátrum összeroskadt mélye.
Az elsÅ‘ emeleten irodák - napfény nem hatolhat be, ablakuk a szerelÅ‘csarnokba nyílik - az ablakpárkányon bélyegzÅ‘párnák durván ráfolyatott, vadkék festékkel, horpadt bádogdobozok, nyalogatós ragasztószalagok, a teljes lenti csarnokot belátni, a furnérlap szék alatt a megfigyelÅ‘ eldobott nyári szandálja.
Második emelet. Zuhanyozófülke-sorok, kemény, repedezett szappanmaradékok, rongyállatok. (A macskák rettegnek a földön heverÅ‘ felmosórongytól!)
A mosdók mögött hosszú fapadokkal az öltözÅ‘k, a szürke vaslemez szekrényekben nincsenek pornográf képek, csak képtelen mennyiségben eltorzult cipÅ‘k ömlenek ki, torz, csonka-bonka lábú munkásoké - azon a lenti úton deformálódott, ellapult lábboltozatuk a kemény bakancsokba préselve - milyen szép szó is a lábboltozat. Rongyok, kapcák lógnak a bakancsok csomóiból, kocogni lehet a megkeményedett bÅ‘rön. Szegecselt, fekete bakancsok. Trikók repülnek a kÅ‘padlón, kificamodott mozdulatú légemberek lapulnak a semmibe, mindennek a lenyomata a kövön, minden síkba terül.
Kapkodó, hirtelen öltözködés, vagy csak mindent eldobálva menekülni próbáltak az ismerÅ‘s lépcsÅ‘házon át a folyópartra, a fák közé.
Végighaladok ismét az egész gyáron, néma csend, félek, mint a várbarlangban féltem gyerekkoromban a cseppkövek csöpögésétÅ‘l és a zuhanyozósoroktól - a várbarlang föld alatti folyosóin valamely hadsereg ijesztÅ‘ betonfülkéket épített.
Az elsÅ‘ terembe érek, hatalmas, oszlopszerű kohó áll nyitott, fekete ajtóval a hamupiramisban, sosem lapátolták el a hamut, a megszenesedett ajtó magasságáig ér, hamulejtÅ‘. Hirtelen megrázkódom, úgy érzem, a hamuból is felszáll egy kis felhÅ‘, reng, morog az épület, megnyílik az ég, világos azúr leszek a fekete kapu elÅ‘tt, markológép akaszkodik a tetÅ‘ szerkezetébe, lerántja az egész vashálót, nem tudják, hogy bent vagyok, tépik, rángatják a vaskarmok a mennyezetet, hullik az üvegesÅ‘, egy idÅ‘ múlva eláll az esÅ‘, az ég alatt állok.
*
A gyár beomlott falai közt az irodák sorának íróasztalerdeje ellenÅ‘rizhetetlen lehetett, egy fiók mélyén évtizedeken át rejtegették e gyűrött lapot:
K Ö V E T E L É S E I N K
1./ A szovjet csapatok vonuljanak ki az ország területérÅ‘l - ennek meg nem valósulásáig a munkát nem kezdjük meg.
2./ Követeljük még ez év folyamán szabad választások megtartását több demokratikus párt részvétele mellett.
3./ Követeljük: vizsgálják felül minden külkereskedelmi szerzÅ‘désünket, hozzák nyilvánosságra ezeket és közülük a hátrányos szerzÅ‘dések azonnali felbontását. Uj szerzÅ‘déseinknek az egyenjoguság alapján való megkötését.
4./ Követeljük, hogy a forradalmi szabadságharcosok oldalára átállt szovjet katonáknak adjanak politikai menedékjogot.
5./ Követeljük, hogy a jelenlegi kormány mondjon le, s az uj kormány a volt sztálinisták nélkül alakuljon meg.
6./ Követeljük, hogy az uj kormányba KOVÁCS BÉLÁT - ha csak ideiglenesen is - a belügyminiszteri tárca ellátásával bizzák meg.
7./ Vizsgálják felül külképviseleteink vezetÅ‘it, a forradalmi eszméinknek nem megfelelÅ‘ktÅ‘l a megbizást vonják vissza, igy Koós Péter washingtoni követünk, jelenlegi ENSZ képviselÅ‘nk azonnali visszahivását követeljük.
8./ Követeljük, hogy e pontokat a rádió hozza az ország lakossága tudomására.
9./ Felhívjuk az üzemek dolgozóit, vitassák meg követeléseinket, csatlakozzanak azokhoz.
ÓBUDAI HAJÓGYÁR DOLGOZÓI
Budapest, 1956. október 30.
(L.E., Szárnyasajtók, 1998, Vándorparadicsom, 2004 részlet
.
.
.
.
.
Keskeny vashíd vezet az Óbudai-szigetre, kétágú sziget, ágai foggyökerek, köztük az öböl állóvizén rozsdás hajók. Hatalmas szerelÅ‘csarnokok kihalt óriásgépek holttesteivel. Az apróbb alkatrészek hiányoznak, olajos por borít mindent, rozsdás vasforgács halmokban. A gépmonstrumok mellett halkabban suttogok, érzem iszonyatos súlyukat. Feketedett falakon rendeltetésüket veszített kapcsolószekrények, bádog lámpaburák, vaslétrák, óriáscsigákról mozdulatlanul lógó nagy szemű láncok - cérna volna, selyem volna, mégis kifordulna… Egyik néma csarnokból a másikba.
A másodikban középen hosszú folyosó, falusi döngölt padlós templomok talaja, egyenletesen, simán hepehupás, jó volna mezítláb végigmenni, érezni a merev cipÅ‘talpakhoz szokott lábakkal a hideg földet. Nem is föld - sok évtizedes, olajos por vastag kérge. Ismeretlen gépek helye, behemót szegecsek, csavarok feltépett sebei a betonban, csak egy negatív forma, szellemkép, az olajos, forgácsos pordombok közti kráter.
Bal oldalon végig a terem hosszában drótháló fülkék, fachok, irodákkal. Az elsÅ‘ viszonylag üres, közepén egyetlen gép áll, egy vaskecske, egy szörnyű áldozati állat csapszarvakkal, csÅ‘hassal, betonvas lábakon a félhomályos üregben. Ráülök a hátára, elÅ‘re nézek, amerre megyünk, a szerelÅ‘csarnok mélye felé.
Háló körben. A második fülkében a drótháló falak mentén magas irodaszekrények, csak a tetejük fölött jön be a fény, felsÅ‘világítás, kékes árnyalatok, a szekrényekben lapos fiókok százai, mindegyik fióknak alumínium füle van és száma, innen adták ki naponta az alkatrészeket.
A szekrények által határolt területen irodai asztalok, még ott a naptár, nyitva, 1991. február, szétgurult filcek, a sarokban tükör, pecsétnyomó, valaki sietve menekült, de a láva, a nyúlós, forró iszap elérte, betemette, forró olajba. A következÅ‘ drótiroda egyik fele hosszú, simára kopott nyersfa asztallal van tele, másik részét további drótháló rekeszti el, barlangsötétben íróasztal áll keresztben, a falon mindenütt meztelen nÅ‘k, kicsik-nagyok, az íróasztal fiókja nyitva, csomagolópapír borítása tintás, itt is van naptár, de sok-sok év januárjai és februárjai közösülnek bamba mosollyal, minden hónap sötét lyuk az iroda egén, ez egy kápolna, egy áldozati barlang.
Kint, a folyosó fényében, középen haladok, jobbra gépsorok, balra az elhagyott irodák, köztük az anyafölddé nemesült betonjárda, a gépek oltárok, lépdelek a Via Dolorosán, sírok a sörtÅ‘l. Átérek a fÅ‘hajón, a fénybe, megkerülöm a csarnokot, a vízparton fasor, a fák vasabroncsokból, gépekbÅ‘l nÅ‘nek ki, erÅ‘s, hibátlan öntvényekbÅ‘l, ezt nem dobhatta egy lombos, sok évtizedes fára senki, a szörnyű jegyesség gyűrűje a fa vastag tövében, a földön már levehetetlenül szoros, mint az özvegyek ujján az aranyabroncs, amit a boncnokok levágnak ujjastól.
Emberszagú ez az egész hely - kívülrÅ‘l lépek a kereszthajóba, félköríves, üvegfalú terem, a padlón a gyári bélyeggyűjtÅ‘-szakkör és a pártiroda elkeveredett papírtengere a sarokfelé szarosodik.
"Postatörténet - Négy hónap Sopron és környéke bélyegtörténetébÅ‘l - A II. (halálfejes) kiadás (1. rész) - A felkelÅ‘ csapatok V. parancsnoksága - Ostenburg különítménye -értekezletén 1921. szeptember 12-én elhatározták, hogy az Ágfalva községben és a környékén lezajlott "ütközet" emlékére bélyegsorozatot adnak ki. Az a "kiadás" a forgalomban levÅ‘ magyar bélyegek (Aratós-Parlament) felülnyomását jelentette. A bélyegeket a Soproni Hírlap nyomdájában… nyomták felül a "Nyugat-Magyarországi felkelÅ‘k 'A' zóna 1921. szept." szöveggel, majd a bélyegek közepére kézzel nyomták rá a Faschig Henrik városi számlaellenÅ‘r által tervezett halálfejet (1. ábra) … A halálfejes kézibélyegzÅ‘t bécsi vésnök készítette gumiból…"
A menzán a műanyag tányérok, vizeskancsók a földön, a színházterem magasában vörös bársony szegélydísz a színpad elején, értelmüket veszített kis helyiségek, keskeny folyosók útvesztÅ‘je - amfiteátrum összeroskadt mélye.
Az elsÅ‘ emeleten irodák - napfény nem hatolhat be, ablakuk a szerelÅ‘csarnokba nyílik - az ablakpárkányon bélyegzÅ‘párnák durván ráfolyatott, vadkék festékkel, horpadt bádogdobozok, nyalogatós ragasztószalagok, a teljes lenti csarnokot belátni, a furnérlap szék alatt a megfigyelÅ‘ eldobott nyári szandálja.
Második emelet. Zuhanyozófülke-sorok, kemény, repedezett szappanmaradékok, rongyállatok. (A macskák rettegnek a földön heverÅ‘ felmosórongytól!)
A mosdók mögött hosszú fapadokkal az öltözÅ‘k, a szürke vaslemez szekrényekben nincsenek pornográf képek, csak képtelen mennyiségben eltorzult cipÅ‘k ömlenek ki, torz, csonka-bonka lábú munkásoké - azon a lenti úton deformálódott, ellapult lábboltozatuk a kemény bakancsokba préselve - milyen szép szó is a lábboltozat. Rongyok, kapcák lógnak a bakancsok csomóiból, kocogni lehet a megkeményedett bÅ‘rön. Szegecselt, fekete bakancsok. Trikók repülnek a kÅ‘padlón, kificamodott mozdulatú légemberek lapulnak a semmibe, mindennek a lenyomata a kövön, minden síkba terül.
Kapkodó, hirtelen öltözködés, vagy csak mindent eldobálva menekülni próbáltak az ismerÅ‘s lépcsÅ‘házon át a folyópartra, a fák közé.
Végighaladok ismét az egész gyáron, néma csend, félek, mint a várbarlangban féltem gyerekkoromban a cseppkövek csöpögésétÅ‘l és a zuhanyozósoroktól - a várbarlang föld alatti folyosóin valamely hadsereg ijesztÅ‘ betonfülkéket épített.
Az elsÅ‘ terembe érek, hatalmas, oszlopszerű kohó áll nyitott, fekete ajtóval a hamupiramisban, sosem lapátolták el a hamut, a megszenesedett ajtó magasságáig ér, hamulejtÅ‘. Hirtelen megrázkódom, úgy érzem, a hamuból is felszáll egy kis felhÅ‘, reng, morog az épület, megnyílik az ég, világos azúr leszek a fekete kapu elÅ‘tt, markológép akaszkodik a tetÅ‘ szerkezetébe, lerántja az egész vashálót, nem tudják, hogy bent vagyok, tépik, rángatják a vaskarmok a mennyezetet, hullik az üvegesÅ‘, egy idÅ‘ múlva eláll az esÅ‘, az ég alatt állok.
*
A gyár beomlott falai közt az irodák sorának íróasztalerdeje ellenÅ‘rizhetetlen lehetett, egy fiók mélyén évtizedeken át rejtegették e gyűrött lapot:
K Ö V E T E L É S E I N K
1./ A szovjet csapatok vonuljanak ki az ország területérÅ‘l - ennek meg nem valósulásáig a munkát nem kezdjük meg.
2./ Követeljük még ez év folyamán szabad választások megtartását több demokratikus párt részvétele mellett.
3./ Követeljük: vizsgálják felül minden külkereskedelmi szerzÅ‘désünket, hozzák nyilvánosságra ezeket és közülük a hátrányos szerzÅ‘dések azonnali felbontását. Uj szerzÅ‘déseinknek az egyenjoguság alapján való megkötését.
4./ Követeljük, hogy a forradalmi szabadságharcosok oldalára átállt szovjet katonáknak adjanak politikai menedékjogot.
5./ Követeljük, hogy a jelenlegi kormány mondjon le, s az uj kormány a volt sztálinisták nélkül alakuljon meg.
6./ Követeljük, hogy az uj kormányba KOVÁCS BÉLÁT - ha csak ideiglenesen is - a belügyminiszteri tárca ellátásával bizzák meg.
7./ Vizsgálják felül külképviseleteink vezetÅ‘it, a forradalmi eszméinknek nem megfelelÅ‘ktÅ‘l a megbizást vonják vissza, igy Koós Péter washingtoni követünk, jelenlegi ENSZ képviselÅ‘nk azonnali visszahivását követeljük.
8./ Követeljük, hogy e pontokat a rádió hozza az ország lakossága tudomására.
9./ Felhívjuk az üzemek dolgozóit, vitassák meg követeléseinket, csatlakozzanak azokhoz.
ÓBUDAI HAJÓGYÁR DOLGOZÓI
Budapest, 1956. október 30.
(L.E., Szárnyasajtók, 1998, Vándorparadicsom, 2004 részlet
.
.
.
.
.
4
Comments
 |
Totally fascinating - totally. This is a treasure trove. I wish I could speak your language!
danrav · 2012-02-12: 10:20
|
 |
kényelmes bakancsok, meztelen nÅ‘k, meg hogy ruszkik és Koós Péter haza vannak vágyak vannak felülnyomások alatt nincsenek rendszerváltások, békét a világnak van
lyency · 2012-02-12: 11:51
|
 |
mintha pillanat műve volna ez az idő sodra
trifusz · 2012-02-12: 13:54
|
 |
Szomorúan kutattam emlékezetemben e régi röplap után - de már annyira öreg lettem, hogy nem indultam el feltúrni utána a lakást, mint régebben tettem volna - és nem szorult gyomorba a lelki görcsöm.
utazo · 2012-02-12: 15:08
|
|
«
|
»
|
© 2013