pixel
« 
pixel
«  
  »
pixel
S M T W T F S
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
 »
pixel

A Síp utcai volt táborlakó - 1984. május 22. (II.)

2012.03.03
pixel
F11 & click on to enlarge
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
pixel
(scan.2012.02.13. hétfő)
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
pixel
A képeken látható férfi - és a ház, ahol találkoztunk -, rég nem létezik. Életem első könyvében megpróbáltam leírni, mit mesélt. Azok egyike volt, akik lényegében meghatározták azt a könyvet - és vele engem is. Ide másolom a történetet.

"Könnyedén járni

(...) Az utca túlfelén, éppen szemben, a betört üvegű, hullámpapírral eltömött ajtó egy odúra nyílt.
Egyszerre egy férfi terem ott a semmiből. Sötétkék, tiszta zakóban, krémszínű, felhajtott szélű, ódivatú nadrágban egy világoskék hokedlin üldgél, a zakó szárnya földig ér. Oldalt ül, egyik lábán fehér hegyes orrú cipő, a másikon nagy papucsban gézbe bugyolált csomag - égkék ingben, kék, szárnyas zakóban ül a kék homályban. Nem napozhat a sötét udvaron - ide csak visszhangok érnek el, nem jut le a fény - tán hallja, ahogy a dalárda énekel. Mellette majdnem függőleges, sötét akna, salétrom- és penészillatú pincemély.
Becsomagolt lábáról mesél, negyvennégyben lett beteg, az úton, Németországból hazafelé.
'- El kellett volna vánszorognom haza, akkor a lábam beödémásodott - a szívem nem visz elég vért -, injekció kellett volna, satöbbi, de hát a kórházak tele voltak sebesültekkel, menekültekkel, betegekkel, nem volt gyógyszer, el kellett helyezkednem munkába, valamiből meg kellett élnem, ugye, az ember nem fél a fizikumilag megerőltető munkától, mert szellemiségileg is ki lehet fáradni, az is elveszi azt az emberből, az ilyen szellemiségi munkák, főkönyvelő, helyettes könyvelő, irodavezető, ilyesmik.
Elvégeztem volna egy ilyen tanfolyamot, de a lábam közben begyulladt megint, ráesett valami, és nem tudtam befejezni a tanulást, aztán azt gondoltam, negyvenkilencben, hogy kellene valami pénz, kértem is táppénzt, kijöttek, leszázalékoltak teljesen, szinte semmi pénzem nem maradt, pedig meg kell élni. Vigyázzon az ilyen dolgokkal!
- Elkezdtem járkálni egyik orvostól a másikig, hátha valamit lehetne csinálni a lábammal, mert pénzt kell keresni, de a rendelőkben sokszor nincsenek orvosok.
Aztán kazánnál dolgoztam - régebben a földünkön -, de ezt itt ebben a diskurzusban ne feszegessük.'

Miközben beszél, egy párkányra, a fal mellé ülök, holmimat magam mellé rakom, beszédébe merülök, nagyon hasonlít valamihez, azt mondjuk ilyenkor, nem láttuk, mégis ismerős. Pedig valahol, régen láttuk már, tán gyerekkorunk mélyéről ismerős az arc, tán gyerekkocsink fölé hajolva egyszer már mindent elmesélt.

Mások is szoktak beszélni - megnyílnak, elmondják életüket, néhány emberrel közös hangot találunk, pedig sokan sosem tapasztalták, hogy van emberi hang. Ő nem ilyen, jobb napokat is megélt, de 'ebben a diskurzusban ezt nem feszegetjük itt.'
Értelmes arca van, nem öreg, hatvan se lehet, de nehezen moccan, nehéz a felkelés, körülöttünk örvénylik-hullámzik a felidézett élete. Elbúcsúzunk. Nem veszem észre, a zug alján maradt a csomagom, visszamegyek, már senki sem ül a széken.
Csak addig várt, amíg ott voltam, nem akart erőlködni előttem. Ült, mint aki akár járni is tud. Ha akar, könnyedén járni.
Amint kiléptem, felkászálódott és elcsoszogott. Nem látta a tárgyakat - felkavart gondolataira figyelt.
Rég lebontották az utcának azt a szakaszát. És ekkor derül ki, hogy az az utca olyan volt, mint a láb, amikor eltűnt, akkor kezd fájni igazán."

Az ünnep, Magvető, JAK füzetek, 1987 (részlet)
.
.
.
.
.
.
2 Comments
atszabo Bandi! Ezt nem lehet szaraz szemmel vegignezni, vegigolvasni.
atszabo · 2012-02-13: 13:04
danrav This is awesome!!
danrav · 2012-02-13: 15:28
Bold Text
Italic Text
UnderLine Text
URL Link
pixel

Name
URL
pixel


Views: 673
Category: VII.kerület
pixel
Tagged: budapest
« 
pixel
 »
pixel