|
«
 |
»
|
Budapest, VIII. Józsefváros, Dobozi utca - grund - 2012.04.15. vasárnap éjjel
2012.06.03
Félelmetes, és mindig meglep, hogy amikor megrendülten megállok valahol, és megpróbálom megfogni a torokszorító érzést, maga a halál is megigazítja ruháját, és pózol a fényképeken – hiú, vén színésznÅ‘, aki mindörökké tetszésre vágyik, még a túlvilágon is. Így aztán én is évtizedek óta folyton készülÅ‘döm – e színre lépéshez nekem is mindig méltónak kell lennem. Kopott, ünnepélyes esték ezek. Lassítok, ahogy a pesti házba lépek. A befalazott lakásajtók elÅ‘tt moccanással sem akarom megzavarni a csendet, az üvöltések és a sírás így élesen hasítanak az éjszakába, minden benti moccanás éppen olyan reménytelen és kétségbeesett, mintha senki nem állna kint az udvaron, amikor magától lekapcsol a villanykörte a téglafalon.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
|
«
|
»
|
© 2013