|
«
 |
»
|
Budapest, XIV. Népstadion Metro Megálló - 2012.05.01. kedd
2012.07.03
Halvány pasztell fogalmam sincs,
ma reggel - sÅ‘t, már sokkal régebbi reggelektÅ‘l -,
mit akarok, kimegyek a világba, ragyog a sivatagi nap, megállok a Népstadionnal szemben a sarkon,
a modern irodaházak mellett, valaki eldobált vagy száz átlátszó nylon epres dobozt, eprek rohadnak édes illattal az aszfalton, felállítom köztük az állványt, az aszalteprek között, ez kicsit illatosan édeskésen különös, nagyon nagy hÅ‘ség van máris, pedig még dél sincs - kéne majd vásárolni hazafelé egy üveg ásványvizet - ekkor, ebben a szempillantásban - vagy szent pillanatban -, a szél a lábamhoz gurít egy ásványvizes palackot, felbontatlan, buborékos, kékkupakos, másfél liter vizet. Lehajolok, felemelem, tűzforró az ásványvíz, de majd otthon, a Napházban lehül. Máris tudom, nincs mese, megint el kell gondolkodnom a szégyenen, mert ki az az összes barátom és ismerÅ‘söm közül, aki örömmel, szégyen nélkül felvesz a földrÅ‘l egy palack vizet, amit a szél gurított elé, és zavartalanul boldogan viszi hazafelé? Még ekkor is, így is emlékezve arra, hogy Å‘ kérte,
alig pár perccel ezelÅ‘tt?
.
.
.
.
.
.
.
.
ma reggel - sÅ‘t, már sokkal régebbi reggelektÅ‘l -,
mit akarok, kimegyek a világba, ragyog a sivatagi nap, megállok a Népstadionnal szemben a sarkon,
a modern irodaházak mellett, valaki eldobált vagy száz átlátszó nylon epres dobozt, eprek rohadnak édes illattal az aszfalton, felállítom köztük az állványt, az aszalteprek között, ez kicsit illatosan édeskésen különös, nagyon nagy hÅ‘ség van máris, pedig még dél sincs - kéne majd vásárolni hazafelé egy üveg ásványvizet - ekkor, ebben a szempillantásban - vagy szent pillanatban -, a szél a lábamhoz gurít egy ásványvizes palackot, felbontatlan, buborékos, kékkupakos, másfél liter vizet. Lehajolok, felemelem, tűzforró az ásványvíz, de majd otthon, a Napházban lehül. Máris tudom, nincs mese, megint el kell gondolkodnom a szégyenen, mert ki az az összes barátom és ismerÅ‘söm közül, aki örömmel, szégyen nélkül felvesz a földrÅ‘l egy palack vizet, amit a szél gurított elé, és zavartalanul boldogan viszi hazafelé? Még ekkor is, így is emlékezve arra, hogy Å‘ kérte,
alig pár perccel ezelÅ‘tt?
.
.
.
.
.
.
.
.
|
«
|
»
|
© 2013