TRANSYLVANIAN(from ROMANIA)......Report 16..........Naive art(1)

Naïve art is characterized by a childlike simplicity. (See also outsider art, to which it bears many similarities.) It is a gross oversimplification to assume that Naïve art is created by people with little or no formal art training.

The term naïve art presumes the existence (by contrast) of an academy and of a generally accepted educated manner of art creation, most often painting. In practice, however, there are schools of naïve artists. Over time it has become an acceptable style.

The characteristics of naïve art are an awkward relationship to the formal qualities of painting. Difficulties with drawing and perspective that result in a charmingly awkward and often refreshing vision, strong use of pattern, unrefined colour, and simplicity rather than subtlety are all supposed markers of naïve art. It has, however, become such a popular and recognisable style that many examples could be called pseudo-naïve.

Whereas naïve art ideally describes the work of an artist who did not receive a formal education in an art school or academy, for example Henri Rousseau or Alfred Wallis, 'pseudo naïve' or 'faux naïve' art describes the work of an artist working in a more imitative or self-conscious mode and whose work can be seen as more imitative than original.

Primitive art is another term often applied to the art of those without formal training. This is distinguished from the self-conscious movement primitivism. Another term related to, but not completely synonymous with, naïve art, is folk art
(from WIKIPEDIA) ............................................................................................................................................................... A NAIV MŰVÉSZET.......A fogalom a 19. század végén került a művészettörténetbe, a rendszeres művészeti oktatásban nem részesült festőknek a kor irányzataitól független stílusa. Rokon a népművészettel, képviselői minden nép között megtalálhatók. Két fő iránya a városi, kispolgári szemléletű francia, és a paraszti életet, a mesevilágot megjelenítő horvát, aminek fő képviselője Ivan Generalic.

A század elején végbement ízlésváltozásnak tulajdonítható az is, hogy a fiatal párizsi művészek egy festő, Henri Rousseau képeit negy örömmel fogadták. Rosseau finánc volt, élete nyugodtan folydogált egy párizsi külvárosban. Egyszrű, tiszta színeket, éles körvonalakat festett. Minden falevelet, minden egyes fűszálat külön-külön megrajzolt.

Marc Chagall, egy orosz kisváros gettójából jött Párizsba az I. világháború előtt, 1910-ben. Gyermekkori emlékei, falusi arcokat és jeleneteket ábrázoló festményei pl. a hangszerével egyéváló muzsikus képe valóban a hamisítatlan népművészet friss lendületét, gyermeki mesevilágát őrzik. A formákat áttetsző geometriai alakokra bontotta, ebben a kubizmus hatása mutatkozik meg. Minden más tetszőlegesen felvitt emlékkép:a gyermekkorában látott orosz táj, a hatalmas állatfej, amelyben egy parasztasszony tehenet fej, veleszemben a festő szintén nagy feje, közöttük pedig a föld vonzóerejét teljesen figyelmen kívül hagyó megfestett tárgyakkal és alakokkal van tele.