Yellow (Mahonia aquifolium )......sárga ( Közönséges mahónia)....Gewöhnliche Mahonie.

Mahonia is a genus of about 70 species of evergreen shrubs in the family Berberidaceae, native to eastern Asia, the Himalayas, North America and Central America. They are closely related to the genus Berberis. Botanists disagree on the acceptability of the genus name Mahonia. Several authorities argue plants in this genus should be included in the genus Berberis because several species in both genera are able to hybridize, and because when the two genera are looked at as a whole, there is no definite morphological separation. For more information on this consult the Flora of North America. Mahonia typically have large, pinnate leaves 10-50 cm long with 5-15 leaflets, and flowers in racemes(5-20 cm long).

The genus name Mahonia honors the Philadelphia horticulturist Bernard M'Mahon who introduced the plant from materials collected by the Lewis and Clark Expedition.

The type species of the genus is Mahonia aquifolium, (Oregon-grape) from the Pacific coast of North America. The species name aquifolium attributes the leaf to be holly like and means wet foliage.

Several species are popular garden shrubs, grown for their ornamental evergreen foliage, yellow flowers in winter/early spring, and blue-black berries. The berries are edible, and rich in vitamin C, though with a very sharp flavor.(WIKIPEDIA)
.....................................................................................................................................................
Mahonia aquifolium / Közönséges mahónia
Angol nevén: Oregon Grape
Német nevén: Gewöhnliche Mahonie


Származás: A mahóniák megközelítőleg 70 fajt számláló nemzetsége a borbolyafélék családjába tartozik. Képviselőik Észak-Amerikából és Ázsiából származnak, de egyes faja a gyakori kertészeti felhasználás miatt sokhelyütt elvadult és meghonosodva természetes körülmények között terjed. Hazánkban leggyakrabban a közönséges mahóniával találkozhatunk.

Leírás: Az észak-amerikai örökzöld cserje 1-1,5 méter magasságúra növekszik. Töve terjedő, hajtásai felállóak. Bőrszerű, páratlanul szárnyalt leveleinek széle tövisesen fogazott. Fényes sötétzöld lombszíne télen bronzvöröses árnyalatúra vált. Aranysárga virágai áprilisban nyílnak, feltűnőek, és kimondottan illatosak. Bogyótermésének színe teljes érésben hamvas kékeslila.

Környezeti feltétel: Könnyen tartható, igénytelen növény, ezért a városi parkokban örökzöld cserjecsoportba és cserjesornak szívesen ültetik. Közepes vízigényű, és szépen fejlődik a rosszabb minőségű talajokon is. Napos és árnyékos helyre is telepíthető, talajtakaróként és jelzősövényként alkalmazható. Nem fagyérzékeny.