Johann Wolfgang von Goethe:
Vadrózsa
Rózsát Iát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén:
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
A fiú letépi már
a rózsát a réten:
jajgat, szúr a rózsaszál,
tolvajával szembeszáll,
nem menekszik mégsem...
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Az égő csipkebokor( 2MÓZES: 3rész)
1Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. 3Így szólt magában: "Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor." 4Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte. 5Erre így szólt: "Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld." 6Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
