Analóg a digitál is

by Darubácsi Mesefája September. 12, 2018 320 views

18 év fényképezés, 10 fényképezőgép és több millió fénykép után, mindenféle létező és nemlétező kategoriában, végre megadtam magam, majd megengedtem magamnak, hogy megvegyem életem legelső okostelefonját.

Nemtudom kinek mi a kifogás-nyafogása az okostelefonos világgal kapcsolatosan, az enyém a szintiszta makacsság volt, hogy "Na majd én még azért sem!", mert "Bezzeg az én időmben!" Makacsságom gyümölcse, 2018 juliusában érett meg, mikor végre megértettem, hogy a "Régi szép idők most vannak!". Még akkor is, ha ehhez szükség volt:

1 db kis-okos, gombos Nokia telefonra (aminek az akuját sikeresen kinyírtam. A híres-neves hosszú élettartamu Nokia-ét!)

1 db nagyon jól fel/összeszerelt fényképezőgépre, ami így, 10-ként, a legmegfelelőbbnek tünt

Nem tagadom, mindkettőnek az elvesztése kellemetlenűl érintett, viszont tudtam és tudattam magammal, hogy ezek mind az én döntéseim által történtek.

Egy hónapig tartott a csendszünet, ami közben felfedezhettem egy más fajta csendet, telefon és fényképezőgép nélkül egyaránt. Szerencsére a jelenemet megbecsűltem, miközbe a jövőbe lépegetve, a múltat elengedtem.

A telefon kamerája nagyon buta volt (a telefon amit hosszadalmas és szőrszálhasogató keresgélésem során találtam, direkt fotósoknak kitalálva és belefért az árkategoriámba is (LG G4), sajnos nem tudtam/mertem megvenni, mert alaplapi meghibásodásra panaszkodtak a fórumokon a tulajdonosok) és túlságosan gyenge minőségű képeket készített, az eddig megszokott DSLR fényképezőgépekehez képest, így elsősorban szükséges volt egy kűlső fotó alkalmazásra, aminek segítségével fel tudtam túrbózni a teljesítményét. Ez sem volt a legkönnyebb feladat, mivel hihetetlenül nagy a választék, viszont szerencsére van amiből válogatni.

Miután ez is megvolt elkezdhettem kitapasztalni milyen is okostelefonnal fényképezni. Nem egyszerű, az is biztos. A legnagyobb kihívas a stabilan való tartás volt, miközben a képernyőn kellett megnyomjam az exponáló gombot, mert ennek a telefonnak az oldalán nincsenek gombok, csak a hátán.

Nem tartott sokáig ez a folyamat sem, mert kiváncsiságomnak köszönhetően, egyre inkább kezdtem megtapasztalni az előnyeit:

-kevés helyet foglal

-nem kell annyit számítógép előtt űlnöm, mivel minden szükséges program megtalálható rajta (még a Photoshop is, ingyen!)

-a kompozició is könnyebb, mert mindkét szememet használhatom a kép elkészítésekor

-könnyebben megközelíthetek bármilyen témát

Hátrányokat még nem igazán fedeztem fel, de nem szólom el magam.

Egyre több időt kezdtem tölteni a telefon előtt/mögött. Fotóztam, instagrammoztam, chatteltem, viszont mégtöbb időt tudtam szánni arra, hogy mégjobban megfigyeljem a környezetemben levő banális részletek egyediségét, szépségét. Valójában ezt tanította meg nekem a fényképezés. Az összkép apró részleteinek a fontosságát.

Így adódott egyik napon, hogy a kíváncsiságom által, nekiálltam szétszedni egyik beporosodott, elromlott fényképezőgépemet. Nagyon sok apró csavar kicsavarása után (ami legalább 1 órába telt és sajogó újakkal járt), sikerült majdnem félig szétszedni az egyiket. Sok apró alkatrész kerűlt elő, amelyek félretettem, hogy majd ékszereket készítek magamnak, belőlük.

Egyedi ékszereket akartam készíteni, a fényképezőgépem alkatrészeiből, ezért mielőtt nekiálltam volna, szétnéztem a neten egy kis inspiráció után. Rengeteget kaptam és sikerúlt is megfogalmaznom a sajátom kinézetét, annélkúl, hogy lemásoltam volna valaki más alkotását. Ez elég könnyű volt, mivel kellemes meglepetésemre, senki nem készített még digitális fényképezőgép alkatrészeiből ékszert, csak régi fényképezőgépekéből. Azok viszont gyönyörűek voltak.

Az első ékszer hihetetlenül könnyen készűlt el: a gép fényérzékelő szenzorjára csak egy kötőt kellett felkötözzek és máris kész volt. Gyárilag úgy volt megalkotva, mintha direkt ennek találták volna ki, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy inkább csak jól elrejtetik a gép belsejében és aki megtalálja, az (talán) erre is fogja használni.

A másodikon sokat filóztam: előszőr álomfogót akartam készíteni a fémkarikából, ami a géptest és az objektív (optikai lencse) csatlakoztatójaként müködött. Majd észrevettem, hogy az egyik objektívem (amit ugyanúgy darabjaira bontottam) legbelső lencséjét is könnyen fel tudom fogatni, így összekötöztem a kettőt és a végeredmény annyira tetszett, hogy mindenhova magammal kezdtem hordani. Így lett az álomfogóból talizmán.

Talizmán és senzor

Talizmán és senzor

Dicsekedtem is vele rendesen, hisz nagyon büszke voltam rá és magamra is. Mindenki akinek megmutattam, ámúlt-bámúlt. Sokan engedélyt kértek, hogy megfoghassák, megnézhessék, mert ismerték a talizmánok kulturáját: a tulajdonosa energiáját hordozza és féltek, hogy érintésükkel megzavarják ezt. Én mondtam, hogy csak nyugodtan, hisz én az energiám egy részét, fényképezésben is, tőlük kapom, igy majdnem szükséges, hogy minél több ember megéríntse.

Nagyon sokat sétáltam a városomat körűlvevő erdőkben, gombászás miatt is.

Így adódott, hogy egyik nagy túrámon, miközben nagyon odafigyeltem és fényképeztem azt ami lábam előtt és alatt is van, rábukkantam egy pár nagyon szép gombafaj csoportra. Aprók voltak még, így nem volt elegendő a lehasalás, hogy le tudjam őket fényképezni és a telefon makró beállítása is nagyon kevésnek bizonyúlt. Tudtam, hogy a talizmánomon levő lencsének nagyító hatása van, így a telefon kamerája elé tartottam és hopp, máris hihetetlenűl közel tudtam kerűlni a gombákhoz. Egy befőttes gumival nagyon gyorsan és stabilan sikerűlt hozzákötnöm a telefonhoz és felfedezhettem egy még apróbb részletét a környezetemnek, amit idág csak mások képein keresztűl ismertem. És még azon túl. Így lett a talizmánomból optikai lencse, okostelefonra.

Join the conversation
0
Be the first one to comment on this post!
Up
Copyright @Photoblog.com