Katikám

by Darubácsi Mesefája February. 21, 2019 105 views

Na Katikám, elérkezett a pillanat, hogy végigolvass engem. Azért most mert eddig nem. Csak ezért.

Előszőr is elindítom a zenelistát, amiket a Karib-szigetek második felében kisértek el és kisértettek is, mert mind egyfeszt te jutottál eszembe róluk, legyen az nyugtató, álmodozó vagy vágyakozó állapotban. A “legdurvább” az, hogy a 30-50-es évek, amerikai zenéje volt az ami tökéletesen megfelelt. Nem tudom miért. Hitetlenűl rég óta nem hallgattam, hosszabb ideig ilyen réééégi zenéket, viszont most teljesen helyénvalóak voltak és mikor egymagammal dolgoztam, pihentem vagy sétaltam, bőgettem is rendesen a telefonomról, füllhallgató nélkül is. Máskor lehetetlen volt, mivel vagy túl sok volt az autó az úton, vagy túl sok volt a csiszolás-zaj a hajokon. Munkában, a földön térdelve, a hajó fedélzetét tisztitva volt a legélvezetesebb ezeket hallgatni, mert mindenki az egy orás szüneten volt, miközben én hátramaradva, nyugodtan megettem a felpakolt kaját, elszivtam a cigimet és a szivaram, majd telefon bekapcs és vissza a takarításhoz = melo ezerrel, de csak ötvenessel. :D

Doris Day - Dream A Little Dream of Me

Ekkor már a hotelben laktam. És annak is a legszebb kilátásával megáldott szobájában. A 306-ban. Ott fedeztem fel a Karib-szigeti csendet. Ott kezdtél el rettenesen hiányozni, márcsak azért is, mert te voltál az első társ életemben, akivel meghallgathattam a város (Kolozs-város) csendjét.

Az a nap volt az egyik legszebb életemben. Az a mennyeien finom reggeli kávé mellett elszívot takarmány szivar, a sütkörezés a Iulius parkban, mind elengedhetetlenek, viszont a legeslegfontosabb összetevoje az egésznek, chemical X, az, hogy úgy ülhettünk egymás mellett, a nagyon hangos csenben, a funky kis konyhánkban, mint két ember, férfi és nő, lakotársak és barátok. És még cicánk is volt.

A legeslegesleges legelső pillanattól fogva (fejszbukos lakáslefoglalási megbeszélés), nagyon tetszettél és egyre kivancsibb lettem rád és a hatásodra, rám, viszont udvarolni nem akartam. Tetszett ahogy írtal, fogalmaztál, amilyen gyorsan valászoltal, figyeltél és reaGáltál (azok a szójátékok voltak a cseresznyék az i betűn). Majd a bolondosan szabad öltözködési stílusod, a gyerekesen nőies mozgásod és megjelenésed, kinézeted. (az a fenék-pár-NA! :O), a kreatívon prüd perverzitásod. :)

Alicia Key – In Common

Majd az intimszférád megtermtéséhez szükséges részletek elrendezése, megteremtése, megkövetelése, tiszteletbe tartása. Majd az, hogy van pasid és hogy őt is Csonginak hivják, miközben engem csak Daruként ismersz. És ennyi pont elegendő volt akkor. És még sok időn keresztűl, attól függetlenűl, hogy közben elmozdult a mérleg ingája, gondolatban érezve, hogy mindkét felét a királyságomnak neked akartam adni és kíváncsi voltam a tiedre is: nehéz volt nem tudni megérinteni, megölelni, felébredi veled. És mégis inkább azt választottam, hogy őszintén, elvárások nélkül szeresselek és elfogadjalak. Így, a megélt pillanatok sokkal tisztábbak és hosszabban megmaradtak. Megtanulhattam, hogy milyen amikor érzéseimet nem csak egy dobozba szorítom bele, hanem engedem, hogy tagitsák a helyet, egy nagyobb dogozban....

Doris Day - Que Sera Sera

Legyen aminek lennie kell.

Ez volt a legfontosabb reszlet amit megtartottam magamnak, belőled, veled, magányosan. Talán másként kellett volna csináljak mindent és jobban(?) alakulnak a dolgok, viszont ebben a valóságban ezek a így kellett történjenek, hogy én itt lehessek, 3 év elteltével is é-s-irogassam ezeket a sorokat, miközben még mindig ugyaolyan tisztán érzem a történet részleteit, mintha a tegnap történtek volna. A sok fénykép, zene és hall(hatat)atlan hangodnak köszönhetően. Is.

I can't eat, I can't sleep anymore

Waiting for love to walk through the door

I wish I didn't miss you anymore ”

Hiányzol Katikám.

One of these days, it's gonna happen to you

Missing a love like I'm missing you,

One of these days, when your dreams come true

That's the one that's gonna do it to you”

Azért találkoztunk csak véletlenűl, mert véletlenek nincsenek. Akkor és ott találkoztunk, ahol a legérdekesebb volt és akkor váltunk el, amikor már majdnem megszoktuk ezt. Másfél év távollét után, a Szamos partján, újból kiönthettem a szívem neked. Mert meghallgattál. Láthattam és érezhettem, hogy tényleg nagyon szerencsés vagyok, hogy az enyém lehetsz a szívemben és a fejemben is, miközben imádom, hogy elengedtelek, hogy járd utad, tapasztalj, élj, fejlődj, szeress. Magadat és mást is. És te ezt is tetted. Nem változtál sokat, csak annyit amennyire nem számítottam, de bíztam benne, hogy megtörténik. Én is mentem tovább utamon, egyedül, sokszor magányosan, tudva, hogy a saját magam megismerése, megszeretése és megbecsülése, amíg megtalálom a páromat és a párom engem, nem lesz könnyű, vagy rövid folyamat. És pont ezért, veled is fogok még találkozni. Előtte vagy utána.

A fényképező képességemnek köszönhetően, sokszázmillioezer pillanatot megélhetek újból, amikor végignézem a fényképeimet, mivel gyakorolotam a mostani pillanatokban is itt lenni, nemcsak a multbeli mostani pillanatokban. Veled. (megy a filó, kéremszépen)

Még olyan sok mindent szeretnék leírni neked, amig kifolyik a szemed és a szíved is megláthassa, mi a lényege ennek a magam megfogalmazásnak, rólunk. Még mindig nincs rejtett szándek, csak ugyanaz az első, mint amikor a szekrény mellett, kikiáltottuk szeretetünket egymás iránt.

Köszön(t)lek.

  Be the first to like this post
Join the conversation
0
Be the first one to comment on this post!
Up
Copyright @Photoblog.com