A lost "Old curiosity shop" in Budapest. - Elli néni régi ruhaboltja megszűnt - Budapest, VI. Podmaniczky utca (+írás)

by Lábass Endre March. 16, 2008 6845 views


.
.
.
.
“A lepedőnyi bolt egy udvar végében van a Rudas-Podmaniczky utcában, az egykori szabadkőműves nagypáholy közelében, mely már évek óta lelakatolva, omladozva áll. Az üzletet fémpolc választja ketté, a polcon és körben a falak mellett női ruhák százai. Az egész olyan, mint egy zsúfolt ruhásszekrény, csak ennek az elképzelt nőnek egy kicsit több ruhája volt, mint a többieknek. De hát nem ismerjük még a szomszédainkat sem. Hány embernek lehet annyi, de annyi holmija egyedül, mint körülötte az egész utcának együtt!

A ruhák közti résben áll Ellike asztala, azon is hosszúszárú csipkekesztyűk, kalapkák, üvegdobozban bizsuk, brossok tömege. Van néhány férfi holmi is, főleg cipők - az egyik polcon régi, gojzervarrott cipők és bakancsok zsúfolódnak páronként a fűzőjükkel összekötve, hogy el ne csavarogjanak. A gyerekek kesztyűit kötötték így, egy hosszú madzaggal egybe, és átbujtatták a feledékenyebb kisfiúk kabátujjain, ott fityegtek sajnos elhagyhatatlanul - csak a kabáttal együtt lehetett volna elveszteni az így bebiztosított kis kétujjasokat.
A cipők összemadzagolásának azonban van egy hátránya is, a kósza cipők erre-arra elkalandoznak, egy-egy hurkot tesznek, éjszaka titokban keringőt táncolnak a polcokon, és négyesével összeakadnak kibogozhatatlanul. Ha az ember megfog egy ígéretes cipőorrot, és óvatosan elkezdi a cipőhegy alól kimozdítani - mint a marokkó játékban a halom aljáról egy sokcsíkos keményfa pálcikát -, ijesztően megmozdul az egész, magas cipőhalom, abba kell hagynunk a játékot, jön a következő vevő - felpróbálni a szerencsét.

Évekig bementem, ha arra jártam, leültem az ismeretlen, régi lányok ruhái közé préselt tonettszékre, szemben Ellikével.
Kicsit oldalra kellett hajolnom, ha látni akartam, amíg mesél, ha megelégedtem a hallgatással, hátradőltem, a ruhák puhán teret engedtek, félig elnyeltek, simogatták fejem.
Ellike is megszokott lassan, egy idő után a legnagyobb természetességgel mesélte nekem álmait. Ilyenkor ez volt az a hely a városban, ahol a legnyugodtabban el tudtam engedni magam. Egy lelki terápia volt az a bolt. Kipihentem az összes kinti nyüzsgést, harcot, rohanást.
Odabent tökéletes csend volt - remekül szigetel ennyi ruha. Gyerekkoromban is szerettem szekrénybe bújni - emlékszem a konyhaszekrény és az összes ruhásszekrény belsejének illatára. Álltam csendben a sötétben, és a kinti világból tompán beszűrődő zajokat hallgattam.”

(L.E., Vándorparadicsom, Orpheusz, 2004)
.
.
.
.
.

F11 & click on to enlarge

.
.
.
.
.
.
.
.
.

  Be the first to like this post
Join the conversation
1
There is 1 comment, add yours!
Riccardo Gambacorti 11 years, 11 months ago

Nice shots !!!

11 years, 11 months ago Edited
Up
Copyright @Photoblog.com