La Légende d'Isoré (Paris, Rue de la Tombe Issoire) - Egy kegyetlen óriás, akiről utcát neveztek el!

by Lábass Endre July. 12, 2008 4356 views

Óda
Quinbus Flestrinhez, az Emberhegyhez.
Irta:
Titty Tit őnagyméltósága,
Őfelsége Lilliput császárának udvari költője.

Milly csodás
Pillantás,
Ha szemem
Emelem
Feléd.
Te légy
Versem hőse
S én regőse
Nagyságodnak,
Kit daloltak
Régi költők
Emberöltők
Hosszú során,
Eldalolván:
Atlasz feje
És teteje
Az égnek,
Összeérnek.
S nesze:
Igaz a mese.

Merre jár,
Reng a táj,
Nyög a hegy,
Emberek,
Seregek
Menekülnek:
Rettenet!
Talpa jő és eltemet.
(…)


A LILLIPUTIAN ODE TO THE MAN-MOUNTAIN

_By Jonathan Swift_


In amaze,
Lost, I gaze!
Can our eyes
Reach thy size?
May my lays
Swell with praise!
Worthy thee!
Worthy me!
Muse, inspire
All thy fire.
Bards of old
Of him told,
When they said
Atlas' head
Propt the skies:
See, and believe your eyes.

See him stride
Valleys wide:
Over woods,
Over floods,
When he treads,
Mountains' heads
Groan and shake;
Armies quake,
Lest his spurn
Overturn
Man and steed:
Troops take heed!
Left and right,
Speed your flight!
Lest an host
Beneath his foot be lost.
(…)

  Be the first to like this post
Join the conversation
0
Be the first one to comment on this post!
Up
Copyright @Photoblog.com