Border-stones of the city - Budapest XVIII. - A határkövek a Tünde utca - Álmos utca sarkon.... és a 301-es parcella - 2008. szeptember 19. (+írás)

by Lábass Endre October. 17, 2008 11712 views

Nem kirobbanó jókedvemben indultam világgá reggel, de aztán már jól éreztem magam. Bizonyos napokon olyan tiszta a levegő.. mintha élesebb lenne… ilyenkor azt érzem, könyebben tudok lélegezni. Elég nagyot kerültem. Visszafelé egy erdőnek ütköztem, meg kellett fordulnom, minden kis keresztutcába benéztem, de mindegyik végén ott volt az erdő. És rengeteg kutya ugatott. Egy fiatalasszony valami nyomtatványokat tett a kertkapuk postaládáiba, hát, rengeteg kutyának okozott örömöt. Vad ugatás követte, amerre ment. Nem zavartatta magát. Elhaladtunk egymás mellett. Útkereszteződéshez értem. Tünde utca - Álmos utca… Jobbra végre rés nyílt az erdő sötétzöld falán, aszfaltozott, keskeny út vezetett a messzeségbe a fák között. Gondoltam, megkérdezek valakit, hová jutok, ha arra indulok. Megálltam a kereszteződésben, de a kocsik elhúztak mellettem, még gyorsítottak is. Na, ijesztő figura lehetek. Nyugtalanító alak az erdőszélen. A kézbesítő már visszafelé jött egy szomszéd utca felől - szétosztotta a szórólapokat. Ugatás kísérte, amerre jött, aztán, mivel én nem mozdultam, az ugatás követte őt, majd lassan elhalt, ahogy ő eltávolodott.
Egyedül álldogálltam. Nagy csönd lett.
Meghallottam, ahogy orrom előtt elröpült egy bogár. Nyugalom volt.
Ekkor vettem észre a követ.
Szerencse, hogy nem mentem tovább.
Érdemes volt a kereszteződésben maradni.
Régi pesti határkő volt. Körbejártam alaposan, szeretettel megnézegettem: Hát te ki vagy? Leguggoltam mellé, aztán, amikor feltápászkodtam, észrevettem még egy követ a szemközti sarkon. Aztán a harmadikat. A tér sarkain álldogáltak a többszázéves kövek.
Valamikor ekkor jött ki az ősz férfi a házból, az egyik öreg kő mögül. Megkérdeztem, tudja-e véletlenül, hogy kerültek ide a kövek.
- Úgy, hogy ideraktam őket. Az útból fordultak ki, oda voltak betemetve. Ez, itt, alul még egy méternyire nyúlik a földbe. A nagy géppel is nehéz volt felállítani. A többi sarkon lakók is mind vállalták, hogy elhelyezik a sajátjukat. Elosztottuk a köveket. Mindenki rendbe rakott egyet.
- De ezek a kövek nem mind ezen a környéken voltak…
- De, csak az egyik egy kicsit odébb… ha elindul arra - és az útra mutatott, ami után addig hiába kérdezősködtem -, akkor Keresztúr határába ér hamar. Na, oda való a harmadik kő, ez itt három kerület határa volt. Ott - és megint az erdőn át vezető útra mutatott -, egészen idáig nyúlik a háromszázegyes parcella.

.
.
.
.
Szívesen, kedves ismeretlen(!) - ide tettem a címeteket..

http://budapestihatarkovek.comoj.com/ [budapestihatarkovek.comoj.com]

click on to enlarge and push F11

click on to enlarge and push F11

Köszönet Horváth Andrásnak…. hogy félrehúzta az ágat…

  Be the first to like this post
Join the conversation
3
There are 3 comments , add yours!
Repasi Roland 11 years, 3 months ago

Ahogy Zerindapja mondja !!

11 years, 3 months ago Edited
Bb Vb 11 years, 4 months ago


jó hogy vannak ilyen emberek még!

11 years, 4 months ago Edited
Nemedine 11 years, 4 months ago

Remek ez a kis leírás, hangulatos. A kövek pedig remekül őriznek egy régmúlt kort. De milyen jó, hogy mégsem teljesen és nyom nélküli múlt időt!

11 years, 4 months ago Edited
Up
Copyright @Photoblog.com