Rendez vous with Marilyn - Budapest, XVI. Rákosszentmihály, Csömöri út 1. Kispipa Söröző - 2015.04.25. szombat

by Lábass Endre April. 26, 2015 4670 views

Szerelmes vagyok az útszéli fogadókba, karavánszerájokba, olyanok ezek a kis színházak, mint az örök Selyemút megállói, ha valaki egész életét az úton tölti, a családja e pihenők mindigúj népéből, otthona meg az álomszerű, halálos fáradtság ott töltött óráiból áll. Szeretek visszatérni, minél több idő telt el, annál félelmetesebbet csavar a lelkünkön a belépés a múltba, feltéve, hogy a múlt változatlanul áll az idő partján, és ölébe fogad bennünket még egyszer, utoljára
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Volt egyszer - hol nem volt ! -, szóval volt a Népszínház utcai Potyka csárdában, valahol a régi férfiak kátránnyal mázolt hugyozó vályújának közelében egy óriási, dohányfüsttől barnult Al Pacino-plakát. Estefelé jött el fellépéseinek legszebb ideje, akkor már beborította az illatos füst az egész szegény, koszos sarki kocsmát, alig lehetett lelátni a meredek lépcsőre a pince felé, ahol a vén uránbányászok ittak déltől az éjszakába. A plakát életnagyságban ábrázolta a távoli színészt, eleve éjfekete háttér előtt, ráadásul az egész plakát, a gyűrött arcú férfivel együtt a pesti csipkefüggönyök árnyalatára barnult az évek során, így a Népszínház utcai éjszakában, úgy éjfél körül, otthonosnak érezte az ember, és a kátránnyal bemázolt fal felé és a visszaúton felnézett a sötét szemekbe. - Már a hugyom is véres - mondta csak úgy, magában a színész, valahol Brooklyn mélyén, az Idegenek játékai című filmben. Plakátját a Potyka átalakításakor kidobták.
.
.
.
.
.
.
.

Csak a plakátok nőiben lehet teljesen megbízni, ők olyanok, mint egy Édesanya - Kicsim, jegyezd meg, soha senkiben nem bízhatsz meg úgy, mint az édesanyádban - nekem nyugodtan elmondhatsz mindent… aztán elmúltak, együtt fiatalságukkal és a régi korral… és magukkal vittek mindent amit elmondtunk nekik. Ezzel eltűnt a gyerekkor.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Tegnap (április 25.) dél körül fényképezkedtem vele, nevetgélve de halálkomolyan a világvégi kiskocsmában, ahol legutóbb vagy tíz éve jártam… és a hátsó helyiségben Marilyn még ott várt. Elérzékenyültem. Később, délután, itthon le kellett feküdnöm, nem bírok többé úgy világgá menni, mint régen. Bekapcsoltam a tevét, és az első kép, amit megláttam, Marilyn volt, holtan. Profilból látszott a hordágyon, zilált volt, hunytszemű, megható.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

(sc.2015.04.26. vasárnap)
.
.
.
.
.
.
.
.
.

  Be the first to like this post
Join the conversation
0
Be the first one to comment on this post!
Up
Copyright @Photoblog.com