Budapest, VI. Terézváros, Paulay Ede utca - 1987. X. 03./II.

by Lábass Endre February. 24, 2020 100 views

LÁBASS ENDRE
A vékonyabbik macska /I.

A Hó már elolvadt, minden kékesszürke, üveglapok a házak az utca árnyékos oldalán, cikk-cakkos tócsában részegen csillannak meg a töredék látképek, pocakos öreg tétovázik kucsmában a sarkon, bal kezében szatyor, a másikban bot, vár, csecsemő-tekintettel körbenéz, szeme alja kicsit kifordul, hosszú kócos haja a kabát műszőrméjén szétterül, arcán változatlan mosollyal egyszerre elindul.
A másik oldalon állok, nem érek oda időben, tompán puffanva fenékre ül, ugyanúgy, csodálkozóan néz, mellette a szatyor, az az erős nejlon, benne két hosszú kenyér, szerencsére nem borult ki a pocsolyába. Megpróbálom valahogy vontatni a lomha, súlyos öreget, mély hangja egy hordóból tör elő.
Átevickélünk az utca túlpartjára, egy ázott ponyvájú teherautó mellé, a karácsonyfadísz-készítő közelében.

A műhelyben kékes tűvé összeszorított lángok sziszegnek, de a hangot nem hallom, csak általános iskolás koromból emlékszem, amikor az iskola melletti műhelybe jártam nézni, hogyan készül a karácsonyfára az üveggömb, és akkor meg is tanítottak a vékony üveggel bánni. Hát most nézegetem ezt a régi emléket, azóta sem használtam ki ezt a tudományomat, már biztosan nem emlékszem elég jól, visszanézek, az öreg ugyanott áll. Tudna menni, itt száraz a járda, de csak gondolkodik, talán eszébe jutott valami.

Ezen az oldalon volt a Hegedűjavító. akinél a sok nagybőgőt láttam, meg a kirakatában, a poros üvegek mögött az Eötvös András hegedűjét, amit a nagykabátja alól szokott előhúzni és sikongatnak a boldogságtól a gyerekek a cirkuszban. Kis tok is volt a kirakatban, nyitva, mint egy kis koporsó. Találtam valamelyik nap a Bem rakparton, egy átjáróház konténerének malterpiramisából félig kikandikáló, furnér bevonatú, szép hegedűtokot én is, de az meg tökéletesen koporsó alakú, elajándékozni is félek, hátha balszerencsét hoz, meg a saját marhaságomat is szégyellem, hogy félek egy szépen erezett fadoboztól, melynek ráadásul zöld bársony bélése van és a gyantának külön bársonytokok fülekkel.

A hegedűkészítő, vagy talán inkább hangszerjavító redőnye lehúzva, az ajtón tábla, betegség miatt zárva - mint a Fő utcai ingvarró néni, aki egy hatvanas körte alatt üldögélt évekig és legalább annyira jellegzetessége volt az utcának, mint a „bolgár”, az esernyős melletti zöldséges néni, aki egyszer a 4-es buszon elmesélte nekem az életét, miközben éppen krémesért ment az unokájának. Az ingvarroda már nincs, először egy táblát akasztott ki valaki: Grünberger néni beteg, az ingeket nálam lehet átvenni a lakáson, első emelet, pont, pont. Aztán eltűnt a tábla a csipkefüggönyös üvegajtóról.

Állok Schneider húroshangszer javító műhelyének ajtaja előtt, magam elé képzelem a szerszámokat és a kintről beszűrődő kékes, téli fényben az asztalra tett borszeszégő kis lángját. Olyan láng, mint a karácsonyfadísz-készítőknél a pincében, apró, hosszú, de talán kicsit melegebb, megvillan a porfátylas tükörben egy nagybőgő árnya mögött, a nőnemű gitárokra gondolok, la gitarra, a hosszú kecses nyakakra, mint az üvegnőké, akiknek nyakára olvadt vörös pontokat rak az üvegműves a szomszédban, aztán ezeket a pontokat nyújtja meg egy vékony csipesszel, ezeket húzza gyorsan a megfelelő irányba, gyorsan be kell fejeznie egy-egy kar, láb teremtését, mert megszilárdulnak a végtagok.

Újabb tüzes golyó a fejre és egy a vállra, aztán kettő közé egy üvegpálca, annak a végére meg egy szétlapított újabb golyó, ez lesz a napernyő, ezúttal világosan felismerem, napernyő és nem esernyő. Micsoda különbség. Egész nap, és talán több álló éjjel készülnek a hangszerjavító zárt műhelyének tőszomszédságában, a pincében a napernyős, húszcentis, karcsú üveghölgyek, talán Jégszív kisasszonyt sokszorosítják. Nem tudom, miért pont Jégszív kisasszonyra gondolok, hisz a tűz poklához inkább a Rendíthetetlen ólomkatona illene, akinek történetét az első tanítónőmtől kaptam év végén ajándékba. Minden gyereknek adott valamit, minden jó és rossz gyereknek, aztán egy másik tanítónő vette át az osztályt, mert ő elment Amerikába.

(...)

(Folytatás a következő képsorozat alatt!)

(Budapest, 1991, nyár)

  Be the first to like this post
Join the conversation
0
Be the first one to comment on this post!
Up
Copyright @Photoblog.com